Minden esküvőt sok idegeskedés előzz meg? Vagy ez csak nálunk van így?

:)

Hogy miért? Mert ismerik Murphy törvényeit, és valószínűjeg már tapasztalták is.

viszont minnél többet paráznak azon, hogy gond lesz, annál nagybb valószínűséggel fog bekövetkezni!

nyomd a kezükbe Esther és Jerry Higgs: a vonzás törvénye c. könyvet, hogy olvassák el. Azonnak abba fogják hagyni az aggódást!

Ha ez sem segít, állj meg a szoba közepén, túrj bele a kezeiddel a hajadba mintha tépnéd és kezdj el hisztérikusan sikoltozni, hogy: ezt fejezzétek be, mert megőrülök tőletek, hogy túlaggódjátok a dolgokat!

pont az lenne a hajtépés lényege, hogy megérezzék, hogy ők kergetnek őrületbe Téged. Ha TE magad nem parázol a saját esküvőd sikerességén, akkor ők minek?

nade, O.K., ha nem akarod, hogy idegbetegnek nézzenek, akkor lazán meg kell nekik mondani, hogy minden meg van szervezve, és azzal, hogy ők még mindig ezen idegeskednek, nem tesznek jót Neked.

Nem ismerem az érintett fekeket, ezt csak Te tudhatod, hogy milyen módszerrel lehet rájuk hatni!

Exanyósom mondta ilyenkor mindig: a legjobb az esküvő előtt lenni, mert ha eszedbe jut még valami, azt elintézheted. Utána már csak sopánkodni lehet, ha valami lemaradt. :)

Vannak bölcsességei, az biztos, a mai napig nagyon bírom őt.

Nálunk a készülődés inkább amolyan izgatottságban telt, (vidéki lagzi volt sok-sok emberrel) valahogy a szülők mindent tudtak, hogy kell intézni. Mi csak beosztottak voltunk, megkérdezték mit szeretnénk és hogyan és úgy csinálták. (mint pl. nem kötöttek bele, hogy nem szeretnénk méregdrága giccses fotóalbumot, hanem saját készítésűek voltak a beállított fotók is egy szép kertben) Minden a legnagyobb rendben ment nagyon jó lagzi volt, a mai napig emlegetik a vendégek, hogy milyen szépek voltunk, milyen jó volt a kaja, a hangulat, stb. (bár azóta már elváltunk másfél évtized után, de erre a napra mégis szívesen gondolok vissza a mai napig.)

Szóval, ha úgy érzed, minden OK már, készíts egy listát az elvégzett dolgokról. Gondolkodj el, van-e még valami amivel foglalkozni kell, írd rá azt is.

Hívd össze a szülőket, párodét is, tieidet is. Olvasd fel a listát, mindegyik után mondd, hogy kész, megvan, stb. Aztán kérdezd meg őket, van-e még valami, ami kell ahhoz, hogy készen legyetek? Ha azt mondják van, írd fel a listára és, hogy mikor, ki fogja megszervezni az adott részt. Ha nincs más, jelentsd ki: ünnepélyesen kijelentem, az esküvői előkészületekkel elkészültünk, most jön a kényelem kora (vagy vmi hasonló, vicces szöveget), és bontsatok fel egy üveg pezsgőt, koccintsatok és szertartásosan köszönjétek meg a szülőknek a sok munkát és mondjátok, hogy most már KÖTELEZŐ pihenni. :)

Hátha így ráébrednek, hogy nem kell már parázni.

Én megfogadtam, hogy nem fogok izgulni, hiszen nincs min, a vőlegény nem szökik meg, a lagzi meg a legapróbbakig le van szervezve.

Csakhogy: előtte való este valamiért nem tudtam elaludni. 2 óra alvással ébredtem végül nagyon fáradtan. A nagy napon pár vendég épp az utolsó pillanatban betegedett meg és mondta le a részvételt, amikkel nekem telefonáltak, miközben én épp a fodrászhoz-kozmetikushoz-fényképészhez igyekeztem. Aztán hiába hagytunk mindenre jó sok időt, mégis csúszott a fodrász, otthonmaradt a fátyol, így kimaradt az ebéd, az anyukámmal való öltözésből ötperces ruhamagamrakapkodás lett egyedül, a fotóstól még így is elkéstünk...

Úgy jártam tehát, mint a legtöbb menyasszony: a nagy nap előtt nem tud aludni, a nagy napon nem tud enni, és tiszta idegroncs. :-) Pedig nem így terveztem. Ettől függetlenül csodaszép nap volt. :-)

A baratnom, az eskuvo elotti nap estejen nagyon ideges volt es o sem aludt sokat s velem egy szobaban aludt , mert en tudta hogy ugy alszom mint a bunda, a huga meg beszelt volna vele allo ejjel.

Jomagam naluk aludtam, mert aznap repultem haza kulfoldrol, igy tanuja voltam az egesz csaladi keszulodesnek.

A nagy napon, a polgari elott nagyon ideges volt, s kertem, igyon meg egy kis pohar palinkat az megnyugtatja, ugyanakkor mivel mindketten hivok vagyunk, kerte hogy intezzunk par szot egyutt a Joisten fele indulas elott 5 perccel, bekessegert, es nyugalomert( ez nagyon meghatott engem)...

Itt is volt kistaska elhagyas, keses, de aztan minden ment mint a karikacsapas, es igy volt rendjen.Nagyon jo lagzi volt mai napig emlegettjuk...