Hogy oldjuk meg az esküvőt? Több probléma is fent áll. valaki volt már hasonló helyzetben?

Párommal volt egy hullámvölgy időszakunk, de már szép lassan kilábalunk belőle. Voltak problémák az én szüleimmel is, meg velem is, de épp azon vagyok, hogy változtassak a problémás dolgaimon, és ha ez sikerül, akkor összeházasodunk. Na de nem ez a lényeg, hanem:

- párom édesapjával nyáron nagyon durván összebalhéztunk. Közösen voltunk nyaralni, jött párom bátyja, annak barátnője, mi a párommal és az édesapja. Első pár napban minden rendben volt, de aztán leendő sógornőm mindenhez fapofát vágott, nem nevetett semmin, nekem is volt 1-2 problémám és néha már bevágtam én is az unalmast. Apósjelöltnek elég idétlen viccei voltak néha, amin nem lehetett nevetni, én nem is nevettem, aztán végül is utolsó reggel ezen tört ki a balhé. Én beszélgettem leendő sógornőmmel, mire párom apja úgy vette, hogy mi a háta mögött kibeszéljük őt, pedig erről szó se volt, nem vagyunk már ilyen gyerekesek huszonéves létünkre, teljesen általános dolgokról beszélgettünk, családunk, munka ilyenek. Aztán este párom mondta, hogy az apja azt hiszi kibeszéltük őt, és jó lesz ha odamegyünk és elmagyarázzuk neki, hogy mi van és elnézést kérünk. Na nekem ekkor lett elegem, de úgy voltam vele, hogy oké odaállok és elnézést kérek. Épp lépek ki az ajtón, amikor apósjelölt kikelve magából elkezdett mindkettőnket szidni, aztán annyira felcukkolta magát, hogy a következőket vágta a fejemhez (mert persze a másik lány a szobából elő se mert jönni): minden második szava a b.zdmeg volt, szidta a szüleimet, úgy hogy sose találkoztak, szidott engem, hogy én semmire kellő vagyok, egy nulla vagyok és az is leszek mindig (pedig elvégeztem a főiskolát is és mindig szorgalmas segítőkész voltam, még velük szemben is), meg hogy én még b.szni se kellenék neki és hogy hülye lesz a fia, ha engem elvesz mert én még főzni mosni meg takarítani se tudok (holott vendéglátást végeztem és házias vagyok és jól főzök, ezt a párom is megmondta neki, de nem érdekelte). Meg hogy azt se bánná, ha az unokáját soha nem látná. Aztán persze párom se tudta lenyugtatni. Azóta én a tájukra se mentem, konkrétan márciusban lesz 1 éve hogy nem mentem hozzájuk, de az eset augusztusban történt.

Na most a probléma a következő: mivel apósommal ez a helyzet, mit csináljunk az esküvővel? Kb. 140 km-re laknak tőlünk, és mivel a munkájuk miatt nem jöhetnek el otthonról (állatokkal foglalkoznak és nem tudják kire bízni), én régebben úgy gondoltam, hogy a két lakóhely közt lenne az esküvő az egyik nagyobb városban. De ezek után gondoljátok, hogy eljönne? Legszívesebben meg se hívnám, de mégis csak párom apja. Nem szeretnénk nagy esküvőt, max. 50 főt gondoltunk, ez a szűk család akivel rendszeresen összejárunk. Lagzit se nagyon szeretnénk, csak egy csendes, beszélgetős vacsorát. Egyikünk se olyan táncikálós "fajta", meg pénzt se nagyon szeretnénk erre áldozni, inkább másra szánjuk. De még mindig ott van a probléma, hogy mi van a szüleivel? Csak meg kell őket hívni, de az lenne a legjobb, ha apósjelölt el se jönne. Attól félek, kiverné a balhét meg egész nap a fanyarú képét kéne bámulnom. Ki kíváncsi erre? Mi a véleményetek erről?

Másik problémám: szeretnénk egyházi esküvőt is, de én református vagyok, párom katolikus. Egyikünk se gyakorolja a vallását, de én is konfirmáltam, párom bérmálkozott, szóval ennyi azért megvan. Na most ezzel nekem nem is lenne bajom, nekem jó lenne a katolikus esküvő is, de nagymamám református és ha meghallaná, hogy én katolikus templomban akarok esküvőt, szerintem kitagadna. Eleve konfirmálni se akartam és 3 hétig nem szólt hozzám. Párom meg nem hajlandó református templomba betenni a lábát. Most akkor ne legyen templomi esküvő?

Bocsánat, hogy hosszúra sikerült. Remélem valaki tud nekem segíteni, hogy oldjam meg ezt a helyzetet! Ha valakinek van ilyesmivel kapcsolatban tapasztalata, szívesen elolvasnám a történetét!

Köszönöm szépen előre is, mindenkinek szép hetet kívánok! :)