Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehet e mondjuk evangélikus templomi esküvő ha az egyik fél katolikus (minden kiegészítéssel) a másik meg csak meg van keresztelve (katolikus templomban)?
Párom katolikus (első áld., bérm. stb). Engem csak születésem után kereszteltek meg katolikus templomban, bármit is jelentsen ez. Míg párom igen, én egyátalán nem gyakorlom a vallást, sőt nem is hiszek Istenben. Párom templomi esküvőt akar, nekem mindegy. De életem során tapasztaltak miatt soha sem fogok Istenben hinni, valamint a magukat hivőnek mondó, de életmódjában ezt meghazudtoló embereknek sem. És nem vagyok hajlandó fejet hajtani a hite előtt, persze nem akadályozom a gyakorlásában sem, sőt a később születendő gyermekeink nevelési szelleme is lehet az. Persze párom utóbbi időbe elítéli az egyházat, és a katolikusoktól elhatárolódik, főleg a helyitől. Persze Istenben a hite megmaradt rendíthetetlenül.
Számít az, hogy anno hol keresztelik meg az embert? vagy keresztelés az keresztelés?
Szerintetek van így lehetőség (ésszerű határokon belül) valamelyik felekezet templomában esküvőre, vagy szigorúan csak akkor számít a keresztelés, ha a saját felekezetben történik? Találtunk pl. egy aranyos evangélikus templomot. Vajon lehet valahogy? (információink szerint hittel ellentétben majdnem mindenhol a pénz beszél) Abszolút nem értek ehhez az egyházi maszlaghoz.
Tudom, hogy mi az egyházi esküvő. Attól hogy két ember teljesen más világnézetet vall, akkor már nem is szerethetik egymást? Szeretem annyira, hogy kövessem a templomba. Persze jogos a kérdés, hogy annyira viszont nem, hogy vállaljam a vallását?
Vállaljam fel a vallását álarcként, holott nem hiszek benne? De Őt szeretem.
A templomi esküvő Neki fontos, az Ő lelkiismeretének, illetve a családjának. Én ezt nem ellenzem, de hinni nem tudok benne.
Egyébként de, szerethetik, mellesleg a Bibliában is így áll: házasodhatnak is, de a vallásos fél világnézete szerint, és nem gátolhatja a másik a vallásgyakorlásban. A gyermekeknek pedig a vallásos fél vallása szerint kell nőni.
(Természetesen nem pontos idézet.)
A Páromat tisztelem, valamilyen szinten a vallását is, illetve a vallásának szellemét és tanításait. Erről főleg a magukat hívőknek nevezők tehetnek. Most nem fogok belemenni abba, hogy maszlagnak, vagy minek neveztem. Számomra az. Érdekes módon a Párom nem sértődik meg ezen.
Nem fotóhátteret keresek. Ha azt keresnék akkor a zöld természet lenne a legjobb, nem pedig valami épület.
Igazából maga a világnézetünk nem homlokegyenest más.
Hiszünk a szeretetben, tiszteletben, hűségben, stb, stb. Az egyetlen egy különbség az, hogy a Párom hisz Istenben, én meg nem.
Az anyagi megoldást nem azért írtam, mert helyeslem, de a tapasztalat szerint ez így működik, és ez is csak megerősít abban amiben én hiszek.
Azt írod, hogy egy a világnézetetek, csak ő hisz ISTENben, te meg nem. Akkor viszont vagy te, vagy mindketten a pároddal nagy tévedésben vagytok az hittel kapcsolatban.
ELképzelem a gyereketek Karácsonyát, húsvétját stb. Te mit adsz át ezen ünnepek keresztény mivoltjaiból? VAgy a párod Jázus feltámadását, te pedig a nyuszit fogod ünnepelni? Mert húsvétkor örvendünk, mert hisszük, hogy Jézus feltámadt! stb.
Egyszerűen nem tudom elképzelni,hogy egy valóban Istenhívőnek csak ennyit jelentsen a vallása.
ha szeretitek egymást, működhet ez :))
ismerek én is olyan családot, ahol az egyik fél a bolsevik-terror ideológiájának áldozata
-de nyitott volt a művészetekre (a nagy művészek mind hiszik Istent) - és elgondolkodott, hogy Bach miért írta minden műve végére: Soli Deo Glória - egyedül Istené a dicsőség , miért köszönte meg Istennek, hogy olyant írhatott, amilyet írt?
http://www.youtube.com/watch?v=S6yuR8efotI
vagy Ady- állandóan viaskodott magával, a világgal , Istennel,de közben gyönyörű verseket írt -nekünk- ezt is:
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
Ady Endre
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!