A lánykikérőkor szokás -e felétek röviditalt, aprósüteményt és egyebet kínálni?

Szia!

Voltam tobb lánykérésen is. Rövidital mindenhol volt. Aprósütemények mellett, sok helyen szendvicset "szolgáltak fel".

Ha nagyon akartok fasírtot, akkor fasírtgolyókat csináljatok, azt szúrátok fel fogpiszkálóra kenyérrel.

Szerintem nem az a lényeg, hogy szokás-e vagy sem.

Amennyiben ti szeretnétek, akkor csináljatok.

Én biztos nem a „szokással” törődnék, hanem azzal, hogy valamennyien jó érezzük magunkat.

Amúgy, mivel gondolom, lesz némi alkohol, a mellé véleményem szerint kifejezetten jól jön egy kis husi-musi.

Nálunk ott kizárólag felszeletelt fonott kalácsot adnak.

Úgyis megy mindenki, meg rádfigyel, az se szokott elfogyni. Meg tartják a hasukat a lakodalomra, vigyáznak a ruhájukra, elég szerintem a legegyszerűbb, és nem maszatolós megkínálnivaló, hisz ez itt csak egy gesztus, nem a kaján van a hangsúly, mindenki a menyasszonyra kiváncsi meg hogy ki fog sírni.

13:08-as vagyok ismét.

Ilyen formában természetesen másképp áll a fasírt-ügy.

Talán „átjött” a hozzászólásomból a lényeg, amire gondoltam.

Legyen szó fasírtról, szilvás gombócról, tökmagról vagy sült gesztenyéről, határozott véleményem, hogy nem a szokásokon van a lényeg.

Még csak nem is a vendégeken.

Kettőtökön van a lényeg.

Kettőtök boldogságán.

Mi például anno, 1981-ben ezt a „ceremóniát” egy üveg pezsgő és nagyjából egy ½ kilónyi töpörtyű (!) – nem hülyéskedek, komolyan töpörtyű – „kísértében” rendeztük le.

A folytatás 11 csodálatos esztendő lett.

Kívánok nektek is annyi boldogságot, mint amennyiben mi tudtuk részesíteni egymást.

És kívánom, hogy sikerüljön lebeszélni a „papát” a „szokás-fasítról”.

A „szokás-fasírt” mindig íztelenebb mint a „nem szokás”-fasírt.

:-)

Szia!

Ne szabadkozzál.

Nem a te és nem az én hibám, hogy manapság a „kritika”, mint fogalom, egyfajta negatív színezetet kapott.

Valóban nem kaptam el elsőre a kérdésed lényegét, viszont talán érzem a gondodat.

Nem véletlen, hogy itt (itt is) feletetted azt a kérdést, ami érthetően foglalkoztat.

Sok okosat persze sem én, sem más nem igen tud mondani, hiszen nem tudjuk, ne ismerjük a hátteret.

Persze nem is tartozik rám (ránk).

Viszont véleményem szerint mindössze egy ember létezik csak, aki ezt a problémát valóban segíthet neked megoldani.

Az pedig a VÁLASZTOTTAD!!!

Bocsi, hogy nem tudok többet mondani.

Elvégre sem téged, sem a partneredet, sem a szülőket nem ismerem.

Amennyiben úgy gondolod, hogy szeretnél beavatni a részletekbe, megtiszteltetésnek tekinteném.

Azt persze nem ígérem, hogy valóban tudok segíteni, de tudom, hogy néha az is fontos, ha az ember „kimondja”, „kiírja” magából búját-bánatát.

Ha gondolod, írj e-malt-t.