Hogy illik megcsinálni az esküvői ülésrendet? Külön-külön a vőlegény- és menyasszonycsalád és külön barátok? Nekem ez az elképzelésem, de jól jönne egy kis segítség, vagy ötlet.

Mindegy, mit csinálsz, aki "fikázni" akar, az úgyis megtalálja benne a hibát. Mert mindent lehet több oldalról nézni, és mindenki onnan nézi, ahonnan akarja. Örömet akartam okozni minden meghívottnak, ez emiatt nem sikerült, és így utólag már nem is tartanék esküvőt.

Jó példa erre az ülésrend (is).

Férjem külföldi, és náluk megszokott az ülésrend, annyira, hogy azt sem tudták volna, hová üljenek le, ha nincs. A 2 kultúrát, különböző szokásokat próbáltam összehangolni. Így nálunk volt ülésrend. "U"alakú asztal, középen a pár, direkt mellettünk a testvéreink, mivel ők voltak egyben a tanuk is, és mellettük a szülők+tanuk családja, ezen belüla sorrendet persze rájuk bíztuk. (Férjem tanuja a sógora volt, így ő ült mellette, mellette anyós, após és csak mellette ült férjem nővére a gyerekekkel. Míg a másik oldalon mellettem a húgom, mellette a gyerekek, férje, majd apu, anyu a szélén, az ő megbeszélésük szerint.) Ugyanígy, a minden magyar rokonnak is megmondtuk ezt a szokást a férjem családjában és hogy emiatt lesznek üléskártyák, de mindenki szabadon cserélhet, és ált. a vacsora után már felszabadultabb a társaság, akkor nyugodtan beszéljék meg és cseréljenek. A szűkebb család után a kártyákat kb. közelségi rokonságot betartva tettük ki. Így az említettek után a keresztanyák, majd a bérmakeresztanyák, majd a szüleink testvérei+családja, végül a barátok az asztal szélén és a fizetett videós, fotós (akik hasonló korúak, mentalitásúak is). Egy régi barátnőm családja volt a végén a 2 gyerekével, a többiek csak a párjukkal jöttek, mert még nem volt gyerekük. A barátok előtt apu testvére és gyerekei (unokatesók) a párjaikkal. Ezt a rokonságot már kb. 15-20 éve nem láttunk a laza kapcsolat miatt, de apura tekintettel őket is meghívtuk. Érthető, hogy azok a nagybátyáim, akikkel heti min. 1-2-szer találkoztam a lakodalomig (és most is kapcsolatban vagyunk), őket előbbre soroltam az ültetési rendnél, nem?

Mégis, sok kifogást hallottam vissza (csak a magyar rokonságból), kinek ez, kinek az nem tetszett. Már az esküvő előtt a szervezést is megnehezítették néhányan az extra igényeikkel, ezt nem részletezem, mert nem volt a kérdésben. A barátnők között pl. aki háttal ült a menyasszonynak, mert szemben vele másik barátnő ült, ő ezt kifogásolta a hátam mögött. Az említett unokatesóknak nem tetszett, hogy távolabb ülnek, mint a mellette ülő, velem kapcsolatot tartó unokatesók. A keresztanyámnak nem tetszett, hogy "túl elől" ült, a másik nagybátyámék előbbre gondolták volna magukat a keresztanyákhoz képest...stb, és persze mindenki a hátunk mögött pusmogott. És persze volt, akinek maga az, hogy ülésrend van, nem tetszett. DE: senki nem cserélt helyet!! :)

A pusmogáson kívül még volt, aki gyerekesen viselkedett (szerintem magát minősítve, de azért a végeredményben egy nekem "felejthetetlen" eseményen, ami neki csak egy a 100-ból), a többit nem is sorolom, ki-ki a maga jelleme szerint.

Tegyük hozzá, azóta közülük több barátnak, unokatesónak volt esküvője, és mind 2 tanuval tartották! (Talán magukból indultak ki?)

Így azt tanácsolom, ne ringass hiú reményeket, az esküvő sikere nemcsak tőled függ, ha minden tökéletesen csinálsz, akkor is függ sajnos másoktól is. Ha mindenképpen esküvőt tartassz, akkor szerintem ne csinálj magadnak felesleges fejtörést, ne túl sokat gondolkodj. Minél inkább beleteszed a szívedet-lelkedet, annál nagyobbat huppanhatsz, ezt tartsd szem előtt.

Sok boldogságot az új életedhez a pároddal!

Férjem rokonságában azóta volt egy érdekes esküvői ülésrend. Kör alakú asztaloknál ültünk.

A menyasszony+vőlegény a szüleikkel voltak egy asztalnál. A férj szüleinek testvérei házaspárostól asztalnál, így hasonló korúak ültek együtt, és ide lett besorolva a férj nagymamája is.

Külön-külön kisebb asztaloknál ültek a pár testvérei a családjukkal. Pl. ha menyasszony testvére A és B, vőlegényé C és D: külön asztalnál A+családja a B+családdal, egy másik asztalnál C+családja a D+családdal. Mivel ált. a testvérek közelebbi kapcsolatban vannak, szerintem ez is megfelelő, és érthető, hogy nem gondolták, hogy mi nem úgy vagyunk a sógornőmékkel. A sóggornőmékkel csak a kötelező alkalmakkor találkozunk, így kicsit unalmas volt, illedelmességi formulákkal beszélgettünk, de persze nekem ez is megfelelt. Az éjféli büféasztalnál sorban állva kapcsolatba kerültem a menyasszony apjával (akkor először láttam), vele közvetlenebbül, jót beszélgettünk.

Ezen kívül a menyasszony meghívottjai nagyjából egyetlen asztalnál elfértek (barátai?, csak hasonló korúak ültek ott, össz. 6-8-an).

Másoknak ez a módszer nem nagyon tetszett, szerintem kedveltebb az egyetlen U alaku asztal, aminek viszont nagyobb a helyigénye, de legalábbis olyan megoldás, hogy nagyobb asztalcsoportokban mindenkit. A kör alakú elrendezés nagyobb helyet igényel, csak emiatt egyszerűbb más alakú asztal. Viszont a kör, karika a gyűrű jelképe...

Régebben voltam egy szintén 2 nemzetiségű esküvőn, ott a helyhiány miatt külön helységekben volt a 2 nemzet, és egy 3.-ban a magyar barátok. A külföldiekkel ült a pár és a szüleik, ez olyan "elit"-nek tűnt kívülről. Szerintem a külön helységes megoldást kerüljétek, inkább legyen egy szinttel kevesebb rokon meghívva.

11.02

Nálunk is a hagyományos U alak volt. Mi voltunk középen, mellettünk közvetlneül ültek a násznagyok (tanúk) és a szülők, a többit pedig rábíztuk a vendégekre. Nagyon jó döntés volt, mindenki odaült és amellé akit ismert. Az esküvő kitűnő hangulatba telt reggelik, kékre táncoltuk a lábainkat:-)

Ha nem muszály én nem készítenék ülésrendet.

Ez sok mindentől függ. Ha 10-12 személyes asztalok vannak, az sokmindenre lehetőséget ad. Például a barátnőm férje külföldi, de a 10-12 személyes asztaloknál, megvolt a lehetőség, a vegyes angol-magyar asztalokat csináljanak, mert a lehetőség adott volt a barátkozásra, de ha nem jön be külön külön is beszélgethet a két társaság. Igazán klasszul sikerült, nagyon jól összejöttek az emberek. Megvallom jobban szórakoztunk a külföldiekkel, mint az asztalunknáll ülö magyarokkal, pedig Ők egy mukkot nem tudtak magyarul és a párom sem beszél angolul és én is csak csekély mértékben... és mégis.

Az unokatesóm esküvőjén az U-alakú asztalt középen megtoldották még egy sorral, így tulajdonképpen "fésű" alakú lett. Az egyik felére ültek a menyasszony rokonai, barátai, a másik felére a vőlegény apjának rokonai, barátai, a középső kisebb "fognál" ültek a vőlegény anyjának a rokonai, mert a vőlegény szülei elválltak kb. 20 éve, és a rokonaik gyakorlatilag nem is ismerik egymást. Itt nem volt ültetési rend, csak annyit mondtak el, hogy egyik csapat erre, másik csapat arra. A vőlegény anyukája pedig mutatta nekünk, hogy mi itt ülünk külön a közepén.

Nekem az ulesrenddel volt a legnagyobb problemam. Aferjem es az en szuleim is elvaltak, raadasul kijelentettek, hogy nem szeretnenek egymas mellett ulni. Igy a foasztalnal 6-an ultunk: mi a ferjemmel es a 2 tanu a parjaval. 4 asztalsor volt, mindegyik elejen vmelyik szulo ult. Az en oldalamrol ultek az en szuleim, rokonaim es barataim, a ferjem oldalan az o szulei, rokonai, baratai. Az asztal elejen (hozzank legkozelebb) ultek a szulok, nagyszulok, rokonok majd a baratok, figyelve arra, hogy azert mindenkinek legyen ismerose, beszelgeto partnere.

Lenyeg, hogy figyelj oda arra, hogy ki kit ismer, ki az aki esetleg nem ismer senkit, ki az aki konnyen ismerkedik, mert mindig vannak "problemas" emberek, akiket nehezebb elhelyezni.

Gondoltam, hozzászólok, mert elég sok ültetőcédulát lettettem már az asztalokra, és sok esküvőn, mint vendég is részt vettem. Tapasztaltaim szertém megosztani Veled:

Aszerint készítsd el az ültetési rendet (40 fő felett mindenképpen) először csak fejben és papíron, hogy táblás, U alakú vagy "fésüs" vagy körasztalos ültetés van-e. Bármilyen az ültetés, az általános szabály az, hogy az ifjú párhoz közelebb a tisztesebb vendégek, (násznagy-tanú, szülő, testvér) távolabb pedig a fennmaradó rokonság ül, utána a barátok, kollégák, szomszédok (és régebben a gyerekek, de manapság már nem ülnek külön, hanem a szüleikkel együtt ott, ahol ők is)

Általában fő asztal "táblás ültetésnél" 6 fő -ifjú pár és a két tanú párostul.

Nálunk az örömszülök "beáldozzák" magukat a vendégek gardedámozására. Ők lesznek a többi rokonság "forspontjai", közel a főasztalhoz, mitegy kihelyezett hadörség -képviselik az ifjú párt. Szóval tartják a szót, terelgetik őket a vendégeket, beszélgetnek, tehát nem mint vendég, hanem mint befogadók vesznek részt. Ez általában ott tud jól működni, ahol mind a két szülőpár tevékenyen részt vesz a lakodalom levezetésében.

Tapasztalatom, hogy vidéken, ahol a meghívottak ismerik egymást, de legalábbis egy élettérben élnek, - ott müködik az ültetőcédulanélkülüség -mindenki megtalálja a hangot, megtalálja a szót a másikkal, ott lehet, hogy mindenki érkezés után, szinte a "maga helyét" megtalálja. Ez nagyvárosban, de főleg Budapesten nem működik. Ott teljesen idegen emberek kerülnek egy légtérbe, ahol nincs meg a kialakult "rangsor", senki sem tudja, ki az, aki rokonabb a másiknál, ki az, aki csak szomszéd vagy éppen kolléga, érkezés szerint foglalják el a helyeket, itt-ott reszlit hagyva a helyekben, egyik asztalvégen 3-4 üres hely, másik asztalnál 1-2, aki később lép be a terembe, már csak ezekből a helyekből választhat, ez komoly problémát okozhat.

Javaslom, hogy 30 fő felett városban - ültetésrend és ültetőcédula.

Voltam 300 fős sátras lakodalomban Hajdúsámsonban - na, ott nem kellett ültetésrend -ott elrendeződött a társasár kis idő alatt.

A másik fontos dolog a tér!

Volt olyan hely, ahol a Vendéglől -kedvezve a fiatal párnak, a nagytermet biztosította, és hogy ne tünjön kevésnek a vendég, jó messze rakták az asztalokat, -beterítetté a teret. Ezzel messze kerültek egymástól a vendégek, elszakadtak, nem tudtak kapcsolatot tartani egymással, nem tudott kialakulni a hangulat -leszakadtak..... szétesett

a legjobb szándék ellenére

Nagyon figyelj erre, mint előttem szóló is írta -a siker és a jó hangulat az ültetésen is múlik.

A többi meg... rajtatok:)