Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jobb lenne inkább lemondani?
Sajnos a családom viselkedése kritikán aluli. Mikor megtudták, hogy eljegyzett a párom, gratulálni is alig akartak. Elkezdtük szervezni az esküvőt, hogy csak mi ketten legyünk és két tanú. Ez viszont nem tetszett egyikünk családjának sem, ezért az ő unszolásukra egy kisebb lagzit terveztünk . Hiába mondták, hogy segítenek , ebből persze nem lett semmi. Így az utolsó hajrában pedig mindneki szó szerint megbolondult. Anyukám nincs túl jóba a testvéreivel és napi szinten elmondja, ha nem rólam lenne szó akkor el se jönne. Aztán a rokonságból van pár család akik nem jönnek ki egymással és folyamatosan engem hívogatnak, hogy ugye a másik család nem jön el. Ez a nap rólam és a páromròl kéne , hogy szóljon , de jelen pillanatban ez a családi botrányokról szól. Párom családjában is vannak hasonló gondok. Onnan is megkaptuk màr, hogy mi is csak a pénzért csináljuk, holott ez nagyon nem igaz. Attól félek, hogy majd valaki elkezd vitázni és méltatlankodik és elrontja a napunkat. Anyukám amúgy is elképesztő lobbanékony és sértődékeny .
Màr minden le van szervezve, 1,5 hónap van az esküvőig. Most mégis úgy érzem, hogy bánom ezt az egészet mert csak stresszelek rajta.
Volt már valaki hasonló helyzetben? Nem ciki lemondani az utolsó pillanatban ?
Jól teszitek!!!Inkább bukjatok pénzt akár a lemondással, minthogy rossz emlék legyen az a nap.
A jövőben pedig felnőtten voselkedjetek, ne hagyjátok, hogy a szüleitek beleszóljanak a kettőtök dolgába.Az esküvő pont ilyen, kettőtökre tartozik, hogy szeretnétek.
Mi ugyan már 6-éve házasok vagyunk, de az esküvőnk egyszerűen borzalmas volt. Egyetlenegy jó pillanat volt benne, mikor már házasok voltunk, és legelőször együtt táncoltunk....
Az megható volt nekem, és a páromnak is, de ennyi. Minden más szörnyű volt.
Pár példa... MEGLOPTAK. Ellopott valaki 40.000ft-ot, amit ajándékba kaptunk.
Aztán a zenei berendezés elromlott, mivel imádok sütni ezért csináltam 5-nagy tortát, más más ízben képzelheted mennyit dolgoztam vele... De valaki egyszerűen fogta az egyiket és elvitte haza gondolván, neki az jár mivel vendég volt, de nem tud a végéig maradni.
Ráadásul egy csomó idegen volt ott, mivel a párom nagy nagy esküvőt szeretett volna, így boldog boldogtalan ismerősét meghívta, akiket én nem is ismertem...
Én nem akartam, kis esküvőt akartam, de hát az ő napja is így kompromisszumot kötöttünk ebben.
De a családunk is ránk erőltetett egy csomó dolgot, pl a templomi esküvőt is. Nem probléma ez amúgy, szép volt, roszabbnak hittem, végül egyébként ez pozitív csalódás volt, de az hogy anyám azzal fenyegetőzött hogy nem jön el, ha nem lesz templomi, az azért megviselt.
Az egész összejövetel egyszerűen egy káosz volt, és még ez nem az összes dolog ami történt.
Azóta eltelt 6-év, a férjem se szerette azt a napot, én se, rossz emlék az egész. A házasságunk csodálatos, így lesz egy második esküvőnk is, ami remélem fantasztikus lesz.
Persze ennek már nem kell hivatalosnak lennie, sokkal szabadabb lesz, és külföldön fogjuk tartani, Olaszországban.
Azt mondom jól tettétek, hogy lemondtátok. Bennem ez egy borzalmas emlék, egy olyan napról, ahol a szerelmünket és az összetartozásunkat ünnepeltük meg.
Viszont bevallom, az egyetlenegy jó emlék mikor először táncoltunk, az megismételhetetlen, soha nem felejtem el és nagyon sokszor felidézem, legalább egy ilyen pillanatot eltudok ebből tenni magamnak. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!