Az esküvőre miért tekintenek sokan úgy, mintha valami kegy lenne?

Van ez az általános felfogás, hogy a nő csak ne kérdezgesse a férfit a házasodási szándékáról, idejéről, mert ő majd tudja, meg majd ő eldönti. Mintha az esküvő, a házasság az kizárólag a férfi életét befolyásolná, és a nő csak passzív szereplője lenne az egésznek.

Az nyilván senkinek se jó, ha a lány addig-addig rágja a pasija fülét, míg ő végül hozzávág egy gyűrűt, hogy végre csendben maradjon, de ha felnőtt emberekként megbeszélik, hogy mindketten mit akarnak és közelítik időben is egymáshoz a dolgokat (pl randizás alatt megállapítják, hogy igen, mindketten szeretnének házasságot, igen, mindketten kb 2-3 év együttélés után tartják ezt reálisnak, úgy általában), akkor az miért baj?

Itt is olvasom a rengeteg kérdést, hogy nők nem merik megkérdezni a párjuktól, hogy amúgy méltóztatná-e végre feltenni A NAGY kérdést, és a válaszok is csak ráerősítenek, hogy dehát ne erőszakolja már ki, meg a pasi majd eldönti. Miért az még mindig a mainstream vélekedés, hogy ez kizárólag a férfi döntése, a nő meg örüljön, ha egyáltalán megkérik? Nőként miért olyan vérlázító rákérdezni, hogy egyáltalán azonosak-e a célok? Mondjuk ez is vicces, hogy ha rákérdez, akkor egy követelőző hárpia, ha meg nem kérdezi meg, csak 10 év kapcsolat után már gondolkodik, hogy mi lesz már, akkor meg le van hurrogva, hogy mi az, hogy ezt nem tudja megbeszélni a párjával. Most akkor mi a jó taktika?

Őszintén kíváncsi vagyok a véleményeitekre, gondolataitokat a témában. A magam részéről már férjezett nő vagyok, de párszor ismerősöktől megkaptam a zsarnok (??) jelzőt, merthogy én nyíltan és egyértelműen kommunikáltam a vágyaimat. Itt gyakorin is már jó párszor le lettem pontozva a radikális nézeteim miatt, szóval érdekelne amúgy a dolog háttere.