Hány év együttlét után célszerű házasodni? Mennyi idő alatt lehet eldönteni, hogy sikeres lesz -e az illetővel a házasság?

Szia! Én is ilyen voltam. Nekem 22 évesen volt az első komoly kapcsolatom, 1 évig tartott. Mindig is nagy esküvőről álmodtam, szerető férjről, stb. Ez az egész nem úgy működik, ahogy eltervezzük. Az első barátom úgy kérte meg fél év után a kezem, hogy az igen után bejelentette, kíváncsi volt, mennyire szeretem. Ennek ellenére még reménykedtem. S vége lett a kapcsolatunknak. 24 évesen összejöttem a diákkori szerelmemmel. Sose jártunk, csak általánosban tetszett. Nagyon boldogok voltunk, s mivel féltem, hogy nem jön össze az, amit szerettem volna, férj, gyerek, annyira megbíztam benne, hagytam magam rávenni, hogy felköltözzek hozzá. Ebben az is benne volt, hogy nem nagyon kapkodtak utánam a pasik, s féltem, hogy kicsúszok az időből, 30 éves korom előtt szerettem volna esküvőt, gyereket. 4 hónap járás után felköltöztünk, ígérgetett fűt-fát. Tudta jól nem szeretnék szülővel élni, de mondta, ha lemondok az állásajánlatról, amit anno az oktatóm intézett volna el nekem, mert távol lettünk volna egymástól, akkor minden rendben lesz. Egy hetet élünk szüleivel, mert meg tudja oldani, hogy elköltözzünk. S ha nem találok munkát egyik ismerőse által segít szerezni. Nemcsak mondta, éreztette is és mutatta is mennyire sokat jelentek neki. Anyja halála után mondta, maradjunk apjával míg helyre jön. Fél év után megkérte a kezem. Ő is nagy esküvőt akart. Legalábbis ezt mondta. Már 2 éve élünk apóssal, se esküvő, se gyerek. Minden tolódik. Nem valami jó a kapcsolatunk már, bár ez lehet másképp lenne, sokat rátesz após is s leginkább az, hogy én nem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy apóssal kell élnünk. S ahányszor felhozódik, mindig vitába torkollik. Aminek a vége az, ha após is belekeveredik, ő mellette áll ki a párom, ha nincs akkor jó vagyok. Van két ingatlan a párom nevén, de após a haszonélvező, kiköltözni nem enged, mert a másik ház kell neki nyugdíjas korára, s annyi felújítással jár, hogy ha kimennénk, feleslegesen dolgoznánk rajta, mert át kell majd adnunk. Tőlünk nem akar elköltözni, ja s abba se egyezett bele, hogy mi kimehessünk, eladásról hallani se akar. Ebből vannak a viták, ami ráment a kapcsolatunkra. Lépni lépnék én, már néha úgy érzem nem bírom sokáig, csak szüleim nem akarják, hogy hazamenjek, s most terhes is vagyok. Az a válaszuk, nem dolgozom, s ők 3-an élnek annyi pénzből, mint én és a párom. S nincs hely, mert hugaim is ott élnek, s mióta elmentem, külön szobájuk van, amit nem adnak át, s a babát nem tudnám hová tenni. Munkát mivel nem találtam, s baba előtt se akartak a szüleim hazafogadni. Így bevállaltam, amit párom is akart. De egyáltalán nem veszi figyelembe h terhes vagyok, após ennek ellenére se akar elengedni minket, még a párom a gyerek érdekében benne is lett volna, csak após válaszán kiakadtunk, még szoba cserélről se akar hallani, övé a nagy, miénk a kis szoba. A páromnak addig hajtogattam h nem akarok apóssal maradni, hogy a végén após mellé állt ki. Legszívesebben elmennék, de nincs munka, s nincs hová mennem, s a baba is itt van. A babát nem bántam meg, de rájöttem nem kellett volna ennyire ragaszkodnom az elveimhez. Lesz esküvőnk, de polgári, de párom olyan kacifántos, nem tudom, meg lesz-e. Apja nagyon befolyásolja, vagy ennyire hazudott, nem tudom. Csak annyit tudok nem lenne gyerek, legszívesebben kitörnék, elmennék, s lenne ami lenne.

Én azt tanácsolom ne tervezz előre, mert így jársz ahogy én, s szerintem senki nem akar ilyen életet magának. Mások előtt a párom ölelget, csókolgat. Bnőmnek mikor meséltem, valójában milyen is, el se hitte. Hazugságban élünk.

21 eves vagyok!16 eves koromba lekomolyodtam egy fiuval o volt az elso nekem,akivel egyutt jartunk 4 evig.2evig nagyon de nagyon jol kijottunk,mindenki irigyelt minket hogy milyen jol egyett ertunk.A harmadik evbe nekem othon a szuleimel problemaim voltak ezert hozzuk koltoztem.Nagyon rendesek voltak a szulei szinte masodik szulokent tekintetem rajuk.Ahogy naluk laktam 4 honap utan,o ahogy haza jott a melobol evet es ment a baratjahoz aki akoribban jott haza kulfoldrol es uj autot vett,na szoval evvel a baratjavol logandozott minden delutan,csak estere ert haza es mindig ittasan.Hiaba mondta az edesanyja is meg en is hogy ez igy nem jo ugyis folytata.Gondolta ha naluk lakom ugyse veszithet el.

Akkor aztan megsokalotam a dolgot es visszakoltoztem a szuleimhezakikkiel addigra mar kibekultem.Ez egy kicsit hatassal volt ra egy keves ideig,jott vizitaba mind ezelott es torodott velem.Aztan en elkeztem dolgozni igy sok idonk nem maradt egymasra,es ismet elkezdet a haverjaval tekeregni csak ejjelre jott hozzam mintha nem tudom mi lettem volna.

Mondtam neki ha nem valtoztat magan szakitas lesz a vege,es az is lett.Pedig sokszor tervezgetunk egyutt,mi lesz majd a neve ha gyerekunk lesz meg ilyenek!

Aztan kerult egy masik,aki nagyon aranyos volt meg minden amikor jozan volt,de ha ivott eszre se vett,es a legnagyonn baj az volt hogy gyakran ivott a haverokkal,vele 3honapig tartott a kapcsolatom.

Ra a szakitasunk utan elmentem kulfodre dolgozni,ahol megismertem egy 24 eves fiut,4 napra az ismerkedesunk utan osszekoltoztunk,mivel igy a koltsegek kevesebbek lesznek neki is meg neki is.5honapot eltunk egyutt,nagyon jol megvoltunk,mindent meglehetett vele beszelni,alkoholt egyaltalan nem ivott,ez nalam nagyon nyero volt!5 honap utan megkerte a kezem vagyis ket honappal ezelott es igy meg boldogabbak vagyunk,nem engedet azutan dolgozni sem.Mostanra mar 4 hetes terhes vagyok,nagyon varjuk a babat mindketten.Ebben az idoben hercegnonek erzem magam,mert elmosogat,takarit helyettem,mivel felt nagyon hogy nehogy elfaradjak es a baba ellegyen:)A gyumolcsokott nyomja belem,ha akarok ha nem enni kell!!!Parancsot adott,hogy minden ket napba 1 liter tejet meg kell inom,szoval jobban meg van indulva,mint en a babaert!Nagyon szerencsesnek erzem most magam mivel idaig csalodtam mindenkibe.A jovore nem akarok gondolni,tudom tul szep hogy igaz legyen mindez,de egyelore elem a jelent es remenykedem hatha nem lesz vege ennek.

Szia.

Tudom mit érzel.

Sokan meg szólnak a korod miatt de miért baj hogy komoly normális megbizható partnert keresel magad mellé.

A többieknek akik leszóltak szerintem nem jól olvasták el a kérdést miért bal hogy egy fiatal lány érdeklődik arról hogy egy kapcsolatban melyek lehetnek azok a forduló pontok együtt lét, összeköltözés csak tapasztaltabbaktól szeretne egy kis tanácsot kapni.

Nekem hasonlóan történtek életemben a dolgok 20éves voltam mikor páromat megismertem.(párom 18)

lehet hogy közhely de már az első randinkon mikor beszélgettünk tudtam hogy Ő lesz a férjem.

Kb 1,5 év együtt járás után megkért hogy költözzünk össze nem saját lakásba hanem az apjáékhoz viszont "saját házrészünk volt senki nem szolt bele mit teszünk és saját háztartásunk volt úgy éltünk mint egy házaspár.

Úgy fél év múlva állás ajánlatott kapott Írországba amitt el is fogadott.

Ő kiment én Magyarországon maradtam mert még tanultam.

A terv az volt kint marad 3 évet hogy megalapozzuk a jövönket.

Minden nap skype-on tartottuk a kapcsolatott és 3 vagy 4 havonta járt haza.

Én továbbra is ott maradtam párom szüleinél ahol laktunk mielött kiment.

Így telt el 2és fél év.

Végig hűségesek voltunk egymáshoz és szerettük egymást viszont éreztük ha nem változtatunk el veszítjük egymást.

Ezért megkért hogy menjek ki utána.

"Én az évek alatt végig mondtam neki ha úgy dönt hogy menjek én is minden további nélkül mennék utána"

Boldogan mentem kb 3 hét és már kint voltam mellette.

Most idén januárban volt 5 éve hogy együtt vagyunk és nem bánok semmit voltak nehéz és szép dolgok az életünkben.

És szerencsésnek érzem magam hogy Ő a párom nagyon rendes, megbízható, dolgos, kedves, vicces fiú és nem iszik és nagyon felelösség tudó.

most július 31. én házasodtunk össze.

Úgzhogz nekem ez az idö beosztás össze jött.