Van itt olyan, aki pár héttel az esküvő előtt szakított a párjával?

Ha nem lett volna eljegyzés, s majd a közeljövőben esküvő, akkor is ki szeretnél lépni a kapcsolatból?

Viszont, ha tényleg nem vagy boldog, akkor tartozol a vőlegénynek és magadnak is annyival, hogy őszinte vagy. Beszéld meg vele, hogyan érzel, s ha nem fogtok közös nevezőre jutni, akkor a szakítás a megoldás. De még inkább az esküvő előtt közölném vele, s nem "élete legszebb napja után". :/

Nem ismerek ilyet. Sajnos.

Olyat többet is, ahol már a lánykérés is felesleges volt, mert mindenki látta, hogy nem sokáig lesznek együtt. De muszáj volt igent mondani, muszáj volt a drága, csillivilli esküvő, mert férjhez akart menni, mindegy, hogy kihez. Hetekkel előtte pánikolt is a többség, de nem fújták le, mert jujj mit szólnak a Zemberek.

Aztán a többség lehúz pár évet egy rossz házasságban és kisgyerekkel válnak. Utána meg sírnak, hogy x évvel idősebben, gyerekkel nem találnak párt.

*Úgy érzem, ki akarok lépni a kapcsolatból, amit egyébként folyamatosan halogattam. Egyszerűen megbénít az egész.

Ha ilyen érzésed van, akkor jól döntöttél.

Exemmel, 7évvel ezelött.

Fiatalok voltunk, ezzel még akkor nem is volt baj. Hanem 1héttel az esküvő elötti legénybucsun megcsalt. Nem birtam feldolgozni, szakítás, esküvő lemondás lett belőle.

Azóta egy alkoholista munkanélküli lett belőle, akit az anyja tart el. (30 éves)

Nekem lett egy szerető férjem, már van egy fiunk, boldog az életem

Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult, és akkor nem mentem hozzá.

Fontos lenne tisztáznod magadban, hogy az esküvő miatt szorongsz-e, vagy alapvetően volt/van probléma a kapcsolatotokban. Nagyon nagy a baráti társaságunk, pont az a korosztály vagyunk, amikor évi 2-3 esküvőre is hivatalosak vagyunk. Mivel nő vagyok, általában a női oldalt látom át jobban (a csajokkal trécselek többet), én azt látom, hogy a legtöbben kétségbe esnek, ahogy közeledik az időpont. Sok a szervezés, az átszervezés, a probléma megoldás, a legapróbb dolgokra is figyelni kell, közben faggatnak programról, ruháról, ajándékokról, bensőségesebb beszélgetésekkor arról, hogy jól megfontoltad-e. Ez sok. Akkor láttam át teljes valójában ezt a menya sokkot, amikor mi is belevágtunk a szervezésbe. 1 hónap múlva lesz az esküvőnk, de mostmár a francba kívánom az egészet. (A vírus miatt az egészet át kellett szerveznünk két héttel az eredeti időpont előtt.) Egyszerűen csak túl lennék már rajta, vagy azt mondanám, hogy hagyjuk a francba az egészet. Ez nem azért van, mert nem szeretem a páromat, hanem mert mostmár soknak érzem és elég volt.

Szeretném visszakapni a régi nyugis életünket. Lényegében az tart egyben, hogy tudom, hogy egy hónap múlva visszakapom.

Szóval én azt mondom, ha csak az esküvő körüli felhajtás az ok, akkor próbálj megnyugodni, beülni a kádba és csak relaxálni, magaddal is foglalkozni egy kicsit, megtalálni a nyugalmi pontot, vagy elmenni csak egyet vacsorázni a leendő férjeddel, ahol egy picit leültök, nem rohantok valami után.

Ha korábban is probléma volt a kapcsolatotokban, akkor viszont érdemes elgondolkozni azon, hogy most bukjátok be a foglalókat és álltok mindenki elé, hogy ez nem megy, vagy megpróbáljátok azzal a felkiáltással, hogy "max elválunk".

Nekem meg kellett volna lépni és nem léptem meg. 3 évre rá elváltunk, rengeteg időt, enegriát, pénzt megspóroltam volna, ha akkor visszamondom az egészet.

Van egy ismerősöm, aki az esküvője előtti napon mondta le az egészet és szakított. Ő volt a vőlegény. Persze, nagyon kínos volt. A menyasszony nagy szomorúságában 2 napra rá összejött a vőlegény felkért tanújával. Azóta mindkettő boldog párkapcsolatban él.