Képmutatás lenne, hogy szeretnék összeházasodni?

Én is szeretnék majd a párommal összeházasodni, egyszerűen kell az az érzés, hogy legyen férjem és majd a gyerekünk is házasságba szülessen. Annyi, hogy nálunk nem lesz lakodalom, csak polgári szertartás és ebéd vagy vacsora a családdal.

27N

Nem ez a képmutatás, hanem az, amikor a CSOK miatt házasodnak, aztán meg dobálják a Facebookra a fotókat meg a megható idézeteket a tiszta szerelemről...

Maga a házasság jó dolog egyébként, ha valaki azért akarja amiért pl. te.

Én meg azt nem értem, miért foglalkoznak emberek azzal, hogy MÁS emberek mit gondolnak erről vagy arról.

Nekem is van véleményem a házasságról, mikor "jó" ha van és mikor nincs. És ez általában szembemegy az átlagember elképzeléseivel, de nagyon nem tud érdekelni vagy foglalkoztatni, attól a véleményem ugyanaz marad, hogy Kis Jóska vagy Tóth Jolán erről tökéletesen máshogy gondolkodik, és az sem érdekel, ha rám nézve nem ezt "várnák".

Mindig elmesélem szívesen az álláspontomat, lehet rajta hümmögni, vagy egyet érteni. De én sem szólom le sem a naivákat, sem azokat, akik nem hisznek benne, mivel az Ő DOLGUK.

AZ egyetlen ember akinek számítani fog a véleménye az a párod, mivel ő vesz részt ebben veled, nem Gizike vagy kis Jolán... Neki is ott a párja akivel ezt majd megbeszéli, ő hogyan képzeli... :)

Hat nem tudom.... én sosem azért kerestem párt mert esküvőre vágytam meg házasságra.

Es soha egy párom mellett sem vágytam erre... kivéve a mostaninál. Alig várom hogy a felesége legyek :) azelőtt sosem foglalkoztam ilyenekkel.

De sok nő vágyik az esküvőjére kislány kora óta... nekem az egy nagy esküvő tehernek tűnik, nekem biztos valami szuper pici belsőséges lesz,csak szűk csaláfdal,max 10 főig. Sosem vágytam erre a parádézásra és nem is nagyon értem :) de mások vagyunk...

Az lenne a képmutatás, ha folyamatosan azt hangoztatnád, hogy micsoda rongyrázás, milyen elavult, mennyire tré. Majd hetedhétországra szóló lakodalmat tartasz.

Egyébként simán csak átlagos vágy. Én is már gyerekkorom óta tudtam, hogyha egyszer meglesz az a srác, akivel szeretném leélni az életem és akitől gyerekeket szeretnék, akkor ott bizony esküvő lesz és lakodalom. Gyerekként el se tudtam képzelni, hogy lakodalom nélkül is lehet házasodni. Kamaszként már bejött a képbe, hogy előbb összeköltözés majd házasság és a lakodalom lehet egy kisebb lagzi a 200 fős rokonság helyett csak 70-80 emberrel. (a szűk család is nagy)

Most pedig megtaláltam azt a férfiembert, akivel érdemes gyerekeket vállalni, így egy ideje már eljegyzett, de eddig ráértünk fázisban voltunk (idén 7 éve együtt). Viszont bennem volt, hogy 30 éves korom előtt házasodni szeretnék, mert 30 felett már öreg menyasszony lennék (tudom, hogy nem, de édesanyám eddigre már két gyerekes anyuka volt és tervben volt a harmadik). Szóval most májusban esküvő. És mi volt a legviccesebb? Minden ismerős, rokon rögtön a hasamat nézegeti és érdeklődik, hogy jön a gyerek vagy tervben van, hogy most házasodunk? Aztán teljesen meglepődnek, hogy nem, nem azonnal fogunk bele a gyerekprojektbe, csak szeretnénk házasodni és úgy, hogy megadjuk a módját ünnepléssel, közeli rokonsággal, tánccal, miegymás és nem csak becsattogunk az anyakönyv vezetőhöz munkaidőben 2 tanúval. Ha 5-6 éve mondjuk azt, hogy na esküvő most senkiben nem merülnének ezek fel.. :)