Tényleg ennyire fontos az esküvő?

Esküövő és házasság nem ugyanaz. Te is kevered a kettőt. Esküvőről, fehér ruháról, nagy buliról szoktak álmodozni. A házasság azonban folyamatos, élethosszig tartó szolgálata a házastársnak: szeretet, odaszánás, lemondás, alázat, megbocsátás és még sorolhatnám. Ehhez nem kell papír, de nézz körül: papír nélkül jobban megy? Nem.

Van bíró a családban, úgyhogy van némi betekintésem a válóperekbe. S felek a legtöbb esetben elharamkodottan, egymás és ÖNMAGUK alapos megismerése nélkül házasodnak. Aztán a házasságban folyton csak kapni akarnak, nem pedig adni. Szintén fő ok a házasságra, hog jön a gyerek. Végül az egész széthullik, mert nem bírja a terhelést, a felek ugyanis nem KÖTELEZTÉK el magukat egymás mellett.

A házasságkötés ez az elkötelezettség lenne.

De válni sokkal könnyebb. aztán az új kapcsolatban rendszerint ugyanazok a problémák merülnek fel...

Ha jól választasz, hozzád illő férfit, és mindketten kitarotok egymás mellett, akkor nem váltok el, és az esküvő nem egy papír lesz, hanem egymás felvállalása a társadalom előtt egy életre.

"az emberi kapcsolat megromlása lehet az oka, vagy mi?"

Az, hogy 2 év párkapcsolat után már azt hiszik, nagyon jól kiismerték a másikat és magukat(ez is nagyon fontos), és beleugranak a házasságba. Néha még össze sem költöztek, de már megvan az eljegyzés. Aztán 4 év együttélés után a fejükhöz kapnak, hogy EZZEL élek együtt?!

Na ez a gond.

Én annak idején megmondtam a vőlegényemnek, hogy a házasságot 100%ra komolyan gondolom, válás nélkül. Nekem ez egy ígéret, hogy csak ő kell, mindig. Kérdeztem, őnála mi a helyzet? Ha fél ettől, hagyjuk inkább.

Hála az égnek nem félt, és már a férjem....

De mindig azt mondom, két ember ismerje ki jól egymást, a nagy szerelem hevében ne döntsenek hirtelen. Éljenek együtt, nézzék meg, mi a helyzet a "szürke" hétköznapokban? Na, az az igazi tanulópénz...

(28/N)

Én pont ellenpéldát láttam, mint amiről itt írnak néhánynak, nem kell 5-10 évig járni és együtt élni a házasság előtt, én úgy gondolom, ha itt az igazi, de tényleg az igazi azt az ember tudja, több ilyen esküvőn is voltam 7-8 év járás után lagzi, aztán 1-2 év múlva válás, a szüleim 18 évesen egy év járás után házasodtak össze, nem élhettek együtt (bár nem szüzen házasodtak :D) és azóta is boldogan élnek, nem számít, hogy a házasság előtt mennyi ideig voltak együtt, meg éltek együtt.

Engem is elszomorít ez a sok válás, szerintem sokan már eleve egy rossz vagy nem túl jó kapcsolatból is házasodnak, amit nem kéne, csak tényleg akkor, ha úgy érzik, hogy azzal az emberrel el tudnák élni az életüket, manapság már nem számít semmit az akkor elmondott fogadalom "jóban-rosszban, szegénységben-gazdagságban, egészségben-betegségben, stb.", az első csinosabb nővel/pasival félremennek, mert "unalmas" az életük stb.

Kérdező a véleményed szerintem még változni fog, nekem is volt ilyen dackorszakom ennyi idősen...:)

Szakításból is rengeteg van,csak azt nem jegyzik.Mivel jóval könnyebb csak kisétálni az ajtón,míg a válásnak vannak jogi következményei,ezért kap nagyobb hangsúlyt.Tehát csak a válás miatt nem házasodni butaság,mivel a csak párkapcsolatban élés sem garancia arra,hogy valakivel életünk végéig együtt leszünk.Csak a szakításnak nincs akkora visszhangja.

Régen valóban kevesebb volt a válás,de nem azért,mert akkor minden házasságban boldogságban úsztak a párok,hanem azért,mert szégyen volt a válás.Például egy kis faluban elképzelhetetlen volt,hogy valaki elválik.Volt ugyanúgy megcsalás,ugyanúgy ivott a férj,volt házasságon kívül fogant gyerek,családon belüli erőszak és például asszony verés,de nem volt divat erről beszélni,a szőnyeg alá söpörtek mindent.A nőknek nem volt ennyi jogú és szabadságuk sem,mint mostanában.Mások voltak a szerepek.

Most,ha valami nem tetszik a házasságban és nem sikerül megoldani a gondokat,akkor válás van és el lehet kezdeni valaki mással az életet.

Ez elég szubjektív dolog,hogy jó-e vagy sem.Úgy gondolom,hogy nagyon könnyen nem szabad feladni és az első gödörnél válni,de vannak dolgok,amiket nem kell eltűrni és ilyenkor igenis lépni kell,mert mindenkinek egy élete van,törekedjen arrra,hogy boldogan élje le.Gondolok itt az agresszív férjre,aki naponta bántalmazza a feleségét.Azt nem tűrném,ott lelépnék.

Tényleg növeli a válási statisztikát,ha valaki úgy házasodik,hogy gyakorlatilag nem is ismeri a másikat,de milyen menő,hogy ő már menyasszony,jöhet a gyerek is,aztán a szürke hétköznapokban kiderül,hogy túl sok közös nincs a felekben.