Származik majd bármi hátrányom abból, ha nem lesz egyházi esküvőnk?

Az a bajom, hogy a család és a rokonoknak ez olyan alapvető dolog. Pedig soha semmibe nem gondolnak bele, hogy mit miért tanítanak, csak elfogadják és punk tum. És nekem is ,,el kell fogadni" és punk tum, mert ebbe születtünk bele. Az érvelésem nem értik meg, nem is akarják megérteni, hiába nekem van igazam, mert én vagyok a rossz. Számukra csak akkor lesz normális ember valaki, ha igenis templomba jár, meg mi az, hogy nem keresztel valaki. Pedig Jézus is erről beszélt, hogy az emberek ridegek és csak kívülről vallásosak; az emberek szívét kell vizsgálni. Egyszerűen lehetetlen küldetésnel érzem náluk elérni, hogy őszintén higgyenek...

De az biztos, hogy nem fogok engedni semmi ilyesmiben. Nem vagyok már képes lekorlátozva élni, ilyen szinten nem. Az úgysem az én utam. Nagyon köszönöm az együttérzést!

,,meg ahogyan eladják a politikának minden erkölcsüket..."

Pontosan :( A mi papunk is isteníti a Fideszt, mert tőle kapják a pénzüket. Az mindegy most, hogy miben van igazuk vagy miben nem, de egy pap ne mondjon már semmi ilyesmit, ne foglaljon állást...de pont tudják ezt a politikusok is, hogy le kell fizetni a papokat, mert sokan amit hallanak a temolomban, mindent elhisznek, ah. Mindegy :D

,,Azzal sincs gond, ha otthagyod és választasz egy másikat. Vagy ha csak úgy simán ott hagyod. Ettől még leélheted hitben az életed és a gyerekeid is nevelheted erkölcsösen. Ugyanez van az esküvővel."

Köszönöm, én is így gondoltam :)

Érdekes amúgy, hogy egész gyerekkoromban a suliban is, mindenhol azt hallottam, ez volt a liberális mentalitás, hogy ,,éld úgy az életed, ahogy Neked tetszik (persze, amíg nem bántasz vele másokat)", meg ,,mindegy, hogy a többieknek milyen táskája van, te vedd, ami neked tetszik", és végig ez az ,,ahogy neked tetszik, ami kifejezi a személyiségedet, ahogy jónak gondolod" mentalitást kaptam a világtól, a kisebb dolgokban a szüleimtől is. A szüleim pedig sokszor mondták, hogy tanulni kell, hogy el is érjek valamit, és majd ha jó állásom lesz, stb, akkor igazi felnőtt leszek és úgy élek majd, ahogy nekem tetszik. Aztán jön a pofára esés, amikor a felnőtt ember alakítgatná a saját életét és folyton falakba ütközik a saját családja által...de ezek a vallási ,,kötelezettségek", amit helyettem döntöttek el, sokszor úgy érzem, semmiben nem különböznek attól, mintha iszlám vagy más (keresztény) szekta tagja lennék, ahonnan nem lehet szabadulni, meg hogy ,,köt a szavad hozzájuk". Még jó, hogy nem megköveznek ezért vagy égetnek meg!

Lelkileg nehezebb elszakadni ettől...de ahol doglozom, az nem ebben a városban van, ott megvan a normális baráti körünk, és ott úgysem érnek el az ősök minket szerencsére, majd elfogadják :D Valakinek változtatnia kell. Protestánsok se lennének, ha egyesek nem szálltak volna szembe a szülőkkel/nagyszülőkkel, hogy márpedig mi nem akarunk katolikusok lenni tovább. Ennyi.

,,Ha láthatóan felületesen ismered az Egyházat, akkor esetedben nem lenne értelme egyházi esküvőről beszélni."

Én pont, hogy nem felületesen ismerem, hanem velük nőttem fel. Viszont sokan csak az esküvőjükkör bukkannak fel először a templomban, na arra lehet mondani, hogy nincs értelme egyházi esküvőnek.

A szentségek is egy másik dolog, mert én nagyon nem hiszek bennük, a keresztségnek sincs értelme csecsemőkorban...a reformátusoknak van igazuk, ha már valaki annyira hinni akar a Bibliában.