Mit gondoltok a nagycsalád előtti eljegyzésről?

Hagyjuk.

Alapból kivitelezhetetlen, mert 1000km-re élünk otthonról, a családjaink meg 200-ra egymástól :), ráadásul apám nem "szabad", mert a mostohaanyám mondja meg, mikor-mit csinálhat.

Amúgy én megőrülnék, ha pl. szülinapi vacsikor jegyezne el a kedves...

MEgbeszéljük, hogy szeretnénk együtt leélni az életünket, aztán ő mikor úgy gondolja, megveszi a gyűrűt, eljegyez (a pontos időpont "meglepetés" lesz), és AZTÁN elmondjuk a családnak - skype-on.

Az, hogy "úgy szokták", meglehetősen relatív - mert ugye ahány ház annyi szokás...

Régen valóban szokás volt a lánykérést a lány édesapjával is egyeztetni, engedélyét, jóváhagyását kérni. Ezt adott esetben meg lehet tenni ma is - pláne, ha a lány egyébként adja jelét annak, hogy nem lenne ellenére a dolog. (És persze vannak olyan kultúrák, ahol a lány beleegyezésére szükség sincs gyakorlatilag...)

Hogy konkrétan az eljegyzéshez mennyire van szükség közönségre? - Normális esetben egy fiúnak ismernie kell annyira önmagát és választottját is, hogy ezt meg tudja ítélni: van aki ismeretlenek tömege előtt teszi ezt meg mérkőzések szünetében, szalagavatón vagy színpadon, van akicsaládi körben, esetleg egy ünnephez kötődő családi összejövetelen, van aki baráti körben, van aki egy romantikus kiránduláson négy szem közt, és van aki teljesen spontán... - Manapság a kultúrák vegyülésével és az illemszabályok lazulásával nincs kimondott szabály arra, hogy ezt hogyan kellene megejteni...

Véleményem szerint, ha az egyik oldalról ott vannak a szülők, akkor jó, ha a másik oldalról is ott vannak - bár ha ez nem túl gyakori, akkor a meglepetés ereje nyilvánvalóan kisebb lesz...

Én úgy gondolom, hogy jó döntés lehet a lány apjával szövetkezni, tőle kérni a lányát és titoktartást kérni, aztán megtervezve, de meglepetés szerűen feltenni a kérdést a lánynak (ahogy jónak látod magadat és a lányt ismerve), és miután igent mondott, egy kisebb összejövetelen bejelenteni a hírt a családnak, barátoknak.

Azt pedig nem tartom szerencsésnek, ha a lánykérést valaki karácsonyra, születésnapra vagy névnapra időzíti - mert ne legyen úgy, de ha valami balul sül el, könnyen rossz emlékűvé teheti az ünnepet -, a valentin nap pedig szerintem túl triviális, bár valószínűleg nem lehet vele nagyon mellé lőni.