Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most mit csináljak? Kellemetlen. (lent bőv. )
Hány évesek vagytok? Van miből megélnetek,ha összeakartok házasodni? Van hol laknotok?
Az eljegyzésnek csak akkor van értelme,ha a fentiek 1-2 éven belül megvalósíthatóak. A gyűrű nem biztosíték arra,hogy évek múlva is együtt maradtok. Ha valóban szeretitek egymást,akkor a kapcsolat gyűrű nélkül is életképes lesz.
Még egyetemisták vagyunk, de úgy gondolom, egy ilyen jelképes dolog ránk tartozik, s ha mi így döntünk el kellene ezt fogadni. Szeretnénk összeházasodni, igen, egyetem után. Akkor költöznénk össze is...
Az a baj én vagyok a kisebbik lányuk, valószínűleg ezért is nehéz elfogadni, hiszen a nővéremnek még nem volt tartós párkapcsolata.
Az eljegyzés számunkra elkötelezettség és van egy morális értéke...szóval nem puccparádé miatt, semmi felhajtás, semmi világba kürtölés...csak a szűk család....
Szia!
Ha Ti szeretnétek, és nem a felhajtás miatt szerintem nem lehet igazi ellenvetés egyik részről sem. (Mindenesetre érdekes, amit írsz, mert általában a lányokat szeretik "kiházasítani" előbb, mint a fiukat. De ez nem törvény persze)
A kérdésed feltételezéseken alapul.
"úgy gondolom"
"tartanák"
"tekintenek"
"ferde szemmel fognak nézni(?)"
Tárd fel a tényeket és el fog múlni a bizonytalanságod, és már nem is lesz olyan kellemetlen a szitu - magyarul, talán kérdezd meg a véleményüket, mielőtt eldöntenéd magadban, mit is gondolnak. És hogy jön ide a nővéred?
Abból, ahogy ezt a helyzetet kezeled, én is korainak tartom még, hogy életreszóló döntéseket hozz.
32/n
már tudnak róla a szülők, vagy csak előre félsz a reakciójuktól?
mi is így voltunk egyébként: őszintén: én se láttam felhőtlen örömet az arcukon. (talán megijedtek, hogy már is... de mi is csak egyetem után gondoltuk az esküvőt) de ahogy közeledett az esküvő napja (2 évre rá volt), egyre lelkesebbek voltak. úgy tűnik csak idő kellett nekik
o8:59
Az életre szóló döntésnek nincs köze ahhoz, hogy hogy kezelem ezt a helyzetet...nem feltétlenül nagyon-nagyon jó a kapcsolatom anyukámmal. Nem rossz, de sosem kérdezett, hogy mit érzek a párom iránt, mennyire komoly, mennyre szeretem. folyton úgy emlegeti, hogy "barátkozunk".
Szóval az anyukám felé való bizonytalanságom ebből fakad. Az életre szóló döntésem pedig teljesen más kérdés!
o9:o5
Ismerik a szüleim, szeretik, de mint mondtam nem igazán beszélgettünk a kapcsolatomról, ezért félek, hogy mennyire vágj őket majd mellbe a döntésünk...(persze ettől függetlenül meghozzuk a döntést csak nem mindegy:))
Nem az hogy a párom fele, vagy a döntés fele vagyok bizonytalan, csak örvendenék, ha egyetértenének, és nem lenne morgolódás.
Esküvő majd 2-3 év attól függ mikor lesz munkám és pénzünk:D
Nyugi, bele fognak törődni. Legalábbis nálunk így volt. A párom pontosan 1 éve kérte meg a kezem és előtte anyumtól kért tanácsot (hol lenne jobb megkérni a kezem 2 helyszin közül - nekem ugyanis meglepetés volt a lánykérés) anyum azt kérdezte, nem korai-e. Párom mondta neki,h szerinte nem. Aztán párom megkérte a kezem, igent mondtam, aztán elmentünk a szüleimhez, ahol megkérte a kezem apumtól (ő nem is sejtett semmit előtte) és nem volt semmi balhé vagy morgolódás, sőt - összeborulás,pezsgőzés volt meg azt kívánták, legyünk boldogok.
pedig nálunk pár nappal előtte anyum közölte,h szerinte korai, de mégis beletörődött és velünk örült. Szerintem nálatok is így lesz. Mert most félt, de akkor úgyis az lesz fontos számára is, hogy a gyermeke boldog legyen - hiszen minden szülő azt szeretné :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!