Hozzámenjek feleségül? SZinte mindenben öszeillünk, de nem vagyok szerelmes és régebben sem éreztem azt. Még mindig a volt barátomhoz kötődök, de neki nem kellettem. Ha igent mondok, szeretetben élhetem az életem, de szenvedély nélkül. Ez elég lesz?

Figyelj, azt tudja az a szerencsétlen, hogy nem szereted, csak vele vagy, mert képtelen vagy egyedül is élni az életedet?

Szánalmasan viselkedsz. Persze ha a volt pasika csettintene, rögtön ugranál... tudsz tükörbe nézni?

"Vannak ilyen típusok, akik ennyire kötődnek, lelkileg instabilak, "megragadnak" valakinél egy szinten, és nem tudják, hogy mit tegyenek. Ez talán valamiféle lelki/érzelmi visszamaradottság, és itt nem sértésnek szánom, hanem amolyan "betegség" megállapításnak. "

Nem tudom miért terjedt el ennyire a gyengeség kultusz manapság, de hadd ne tapsikoljon az ember egy nyilvánvaló jellembeli defekthez, ami ráadásul simán fejleszthető lenne, ha az adott illető hajlandó lenne dolgozni magán. De neeeem, az túl nehéz, inkább önzőségből és kényelemből évekig átver egy másik embert.. Ha szerinted erre van komolyan elfogadható indok, akkor csak sajnálni tudlak, én nem empatizálok ilyen gyáva, gyenge, önző hulladékokkal. Más a helyzet, ha a kérdező párja pontosan tudja, mi a helyzet és ezt vállalva kérte meg a kezét, de ha így lenne, az szvsz szerepelt volna a kérdésben, hiszen létfontosságú a kérdéshez.

Soha semmiképp nem mentem volna férjhez szerelem, szenvedély nélkül. Egyszerűen ha ezek nincsenek, az KEVÉS.

Még a kapcsolataim sem működtek sokàig szerelem nélkül. Próbàltam, de nem ment. Te gyakorlatilag baràtnak tekinted őt, nem vagy szerelmes, nincs vàgy....Halàlra van ítélve így a hàzassàgotok. 100% vàlàs lesz belőle amikor te szerelmes leszel valakibe. Mert előbb- utóbb ez lesz.

Szia!

Írj ha van fejlemény:) Már megkért csak gondolkoztál?