Miért házasodnak manapság sokan több év párkapcsolat, esetleg együttélés után? Ennek így az égvilágon semmi varázsa, meg értelme nincs.

Egy esküvő számomra úgy az igazi, amikor a két fél még lángolva szereti egymást, amikor még tényleg egy varázslatos nap ez, tényleg a szerelemről, egymás iránti elköteleződésről szól. Amikor utánna elindulnak a nászútra egyből, boldogan, szerelmesen. Majd a nászút után már az első közös lakásba mennek haza, és megkezdik a közös életet. Ehhez képest mit csinálnak ma az emberek? Együtt járnak 3-4 évekig, meg együtt élnek 7-8 évig, és vagy a baba születése miatt, vagy a család elvárásai miatt, vagy racionális okokból megejtik az esküvőt. Igaz, hogy semmin nem változtat, semmi értelme nincsen, de persze nagy csinnadrattát csinálnak, és eljátsszák a rokonok előtt hogy ez életük napja. Közben rég nem egymásról szól a dolog, hanem a látszatról. Sokan ezzel jönnek, hogy ki kell ismerni előtte a másik embert, és ehhez sok sok év kell, meg együttélős hétköznapok. Mi ez? Feltétel nélküli szerelem, elfogadás helyett, egy ember éveken át való gyanakvással teli tesztelése, a hibáinak keresése, hogy aztán ha nem tetszik valami eldobjuk és másikat keressünk. És ez az irónikus benne, hogy az emberek bizalmatlanul várakoznak évekig, egymás hibáinak kiderítésére, mégis a házasságok nagyrésze tönkremegy. A normális az lenne, hogyha szeretünk valakit, akkor elfogadjuk a hibáit is, együtt megbírkózunk az élet nehézségeivel, és hiába múlik el a rózsaszín köd, akkor is szeretjük, becsüljük tiszteljük egymást, hiszen ő a társunk, a legjobb barátunk a másik felünk.