Miért házasodnak manapság sokan több év párkapcsolat, esetleg együttélés után? Ennek így az égvilágon semmi varázsa, meg értelme nincs.

Nagyon sajnálom a kérdezőt, sok fogalma nincs az igazi szerelemről, viszont Disney történetekből kicsit túl van adagolva.

Mi a párommal 5 év párkapcsolat után keltünk egybe, ez egy ideális idő úgy gondolom. Élnünk is kellett előtte együtt 1-1,5 évet, bevennünk akadályokat, stb hogy lássuk működik-e majd, egy hullámhosszon vagyunk-e. Sokan belevágnak a kérdező receptje alapján, 1 év rózsaszín maszlagból építkezve, még tart amikor megfogan a gyerek, aztán mikor a királylányos herceges szerelem elmúlik a gyerek ordítása, egy elbocsátás, néhány felgyűlt számla és vagy bármilyen más probléma miatt, akkor meg kezdődik a gyerek elhelyezési per és itt jön a jó magyar valóság, a közel 60%-os válási arány.

Esküvő után egyből nászút es visszaérve egyből egy közös otthonba költözés... hát persze ez így megy. :) Még fejlettebb országokban sem. Ebresztő!

A racionalitás megöli a varázst? Életeket egybekötni nem lehet máshogy, csak ha van racionális háttere.

Kérdező: ne csak romantikus regényekből meg a disney történetekből tanuld a szerelmet, mert keserves lesz neked a valóság.

#10 kérdező hozzászólására:

"közös nyaralások, utazások ... a jövőkép megbeszélése. Erre bőven elegendő 1-2 év. Mégis milyen borzalmas dolog derülhet ki egy emberről az együttélés során, ami a közös hétvégék alatt titokban marad?"

1-2 év az maximum 1-2 nyaralás és utazás, ugye tudod? :)

Ezek szerint még nem éltél együtt senkivel, de szeretnél gyorsan elköteleződni, értem már. :) Na majd meglátod, együtt élni teljesen más mint néhány együtt töltött hétvége valamelyik szülői házban. Erre mondja a régi mondás, hogy lakva ismerszik az ember. És ez így is van. Kötöd az ebet a karóhoz, de minsenki leírta fentebb, hogy túl naívan gondolkodsz, fogadd el az emberek véleményét ha már kikérted. :)

Amúgy aranyos... a párom is ilyen volt kicsit. :) Nagyon akarta az esküvőt, de kivárta, hogy hogyan sikerül az együtt élési próba. :)

"együtt élni teljesen más mint néhány együtt töltött hétvége valamelyik szülői házban"

Ezzel mondjuk nem feltétlenül értek egyet, nekünk nem sok dolog változott. :D

Amúgy egész egyszerű: ha szeretnéd, hogy a párod a társad és a legjobb barátod legyen, annak a dolognak "meg kell érnie". A legjobb barátnőm se 1 év alatt lett a legjobb barátnőm. Kell időt hagyni ezeknek.

Mondom ezt úgy, hogy szerelmi téren minden vágyam a párommal leélni az életemet, de megbeszéltük hogy nem sietünk sehova, hagyunk időt ezeknek a dolgoknak.

Hát te sem éltél még együtt senkivel.

Ha a te logikád alapján élnék, akkor mostanság válnék el az exemtől, aki tök normális volt... járás alatt, összeköltözés után pedig lassan kimutatta a foga fehérjét.

Mivel már "megkapott", így egy szalmaszálat nem tett keresztbe kettőnkért. Egész évben otthon ültünk, a szexben durva volt, munkahelyi rossz napjai után sértegetett.

A kirándulásink - mikor néha mentünk - abból álltak, hogy ő fényképezett, én meg ott voltam mellette tök egyedül, és sétálgattam céltalanul.

Mikor két hónapig nem dolgozhattam (betegség miatt), mindenféle ingyenélőnek elhordott.

Na, ha mindez házasságban történik, akkor még a válással is szarakodhatok, így viszont csak összecsomagoltam és leléptem.

Szóval köszi, de ezek után sem ugrok bele egy házasságba együttélés nélkül.

Teljesen más, hogy hétköznap együtt vagytok pár órát, meg eljártok kirándulni, mint az, hogy együtt éltek, alkalmazkodni kell és bizony ott derülnek ki a rigolyák.

De te szúrd csak el az életedet, ahogy akarod.

28n

10-es, milyen borzalmas dolog?

- rajtad vezeti le a stresszt

- önző

- szarik a fejedre

- kontrollmániás

- tisztságmániás

- vagy épp nem tudja kezelni a pénzt

- cselédjének tart

... ezek épp elég súlyos problémák, a fogkrém nyomását én is pont leszarom, de ha munka után úgy beszél velem, mint a kutyával, az a kapcsolat halott.

De ennyi ostobaságot is rég láttam már, mint amit te összahordtál a nulla élettapasztalatoddal.

Nekem ami nem tetszik még, hogy azt írod, azok, akik együtt élnek néhány évig házasság előtt, azok bizalmatlanul tesztelgetik egymást.

Ez azért hülyeség, mert gyakorlatilag az élet tesztelgeti a kapcsolatokat, nem a párok egymást. Mert mindig adódnak helyzetek, amiben megmutatja az ember a vele élőknek és saját magának is, hogy milyen fából faragták. Az élet és az emberi kapcsolatok is "élő", dinamikus dolgok. Gyakorlatilag folyamatosan tesztelve van egy párkapcsolat, házasság és negyven év együttélés után is.

De a teljes elköteleződés előtt azért szerintem lényeges, hogy alapvetően látható legyen, a két félnek van-e keresnivalója a másik mellett vagy nincs. Ez pedig a rózsaszín köd mögött még maximum csak sejthető, de nem làtszik és még az is előfordul, hogy téved az ember.

Úgyhogy nincs abban semmi gond, ha hagyjuk a kapcsolatot "kiforrni" kicsit.

Mi ugyan két év után eldöntöttük, hogy házasodni szeretnénk, de erre csak újabb két év múlva került sor, miután már elmúlt az első lángolás és némi válságot is megéltünk (bár abból jutott az eljegyzés előtt is, már az első év után is). Az együttlétünk elején sem lehettem volna szerelmesebb, mint az esküvőnk napján.