Így érdemes lenne ilyen fiatalon hozzámennem?

20 éves lány vagyok, jövőre diplomázom. A párom 27. Két éve vagyunk együtt, együtt is élünk egy ideje. Szeretjük egymást, de azt megjegyezném, hogy részemről ez már egyáltalán nem a szenvedélyes szerelem. A barátom nagyon jó tulajdonságokkal rendelkezik, manapság ritka az ilyen. Rendszerető, felelősségteljes, művelt. ugyanazok a dolgok érdekelnek mindkettőnket, rengeteget beszélgetünk, senki előtt nem nyíltam meg úgy, mint előtte. Ő a tenyerén hordoz, mindig dicsér, semmit nem sajnál tőlem, és kifejezetten romantikus típus. A szexuális életünk rendben van, mindig el tud juttatni a csúcsra, bár ezt elég megszokott módszerekkel teszi. De tény, hogy mindig van mellette orgazmusom. Nincs sok tapasztalatom, ezért azt hiszem ez nagy dolog, sok nőnek nem szokott lenni(?).Jó állása is van, közgazdász, és elég sokat keres, de azért persze nem milliomos nyilván. A lényeg, hogy a párom egyre többet beszél arról, hogy szeretné megkérni a kezemet, hogy ha lediplomáztam,akkor utána akár össze is házasodhatnánk. Nagyon örülök, hogy így gondolja, én is lelkes vagyok, ha arra gondolok, hogy eljegyzés, gyűrű, menyasszonyi ruha, esküvő, stb... De tény, hogy ő nekem az első, és nem akarom, hogy rossz vége legyen. Tavaly ilyenkor még teljesen másképp gondolkodtam, mint most. Mi van ha jövőre is? És elég gáz lenne esküvő előtt egy hónappal visszamondani. Most úgy érzem vágyom erre, de mi van ha később nem? Vagy ezen ennyire előre ne agyaljak, csak a jelen számít? Attól is tartok, hogy ha szakítanék vele, azzal a címszóval, hogy most kiélem magam, akkor soha többet nem lenne ekkora szerencsém egy fiúval se, mint vele.A páromnak amúgy volt már néhány barátnője, azt mondta egyiket se vette volna el, na de neki mégis megvoltak ezek a fokozatok.