A kapcsolat során az eljegyzés előtt nincs aki megkérdezné a csajtól hogy feleségül jönnél-e hozzám?

Arra nem gondoltál, hogy esetleg te lennél a legmegfelelőbb?

De ha vissza akarsz menni 200 évet az időben, akkor küld el az apádat az apjához, aztán egyezkedjenek! :D

Hát rohadjak meg kétszer kellett elolvasnom majd a válaszodat majd megint a kérdést h felfogjam..

Amúgy ez jó észrevétel, teljesen szándékos, hogy erről nem beszélnek a párok. Az emberi agy ugye úgy működik, hogy szüleik egy gondolat ami ha elburjánzik addig buzerál míg már nagy dolog lesz belőle. pl.: Ha nekem van egy hároméves kapcsolatom, nagyon szeretem a lányt, és én már gondolkozom az eljegyzésen akkor még mindig ott a kérdés, hogy ő akarja e. Tényleg szeret e annyira, van e bátorsága belevágni stb. Ha a tényleges eljegyzés előtt előhoznám a témát akkor lehet, hogy két szóval túl lennék rajta de utána! ő azon gondolkodna h most biztos meg akarom kérni a kezét. Ebből is két dolog lehet: 1. de hát én nem is akarok hozzá menni mit csináljak. 2. Nagyon szeretem hozzá mennék mikor kéri már meg a kezem. Pedig én még el se döntöttem csak beszéltünk róla.

Ezek annyira személyes gondolatok, hogy az emberek nem szokták megbeszélni őket a párjukkal sem ezért csak belül érlelődik amíg már egy olyan dolog lesz belőle ami kikívánkozik. (Egyébként ez a legtöbb párkapcsolati vita forrása)

Szóval szerinted ha valaki nem úgy választ párt, hogy azt elakarja venni akkor az már nem normális gondolkodás?

Egyébként nem, nem a házasság kérdéséről beszéltem. Azt jó ha az ember kitudja tárgyalni. Én az olyan pici gyors gondolatokról beszéltem amik csak átfutnak az agyunkon ezzel befolyásolva valamit. Pl fingás közben arra gondolsz h éppen fingasz mégse mondod el a párodnak. Mondjuk, hogy ez mit befolyásol azt nem tudom de érthető a példa.

#1

Hát ez hatalmas! :D :D :D

Fél órája sírva röhögök!

Én is így értelmeztem!