Közel 3 év is kevés lenne az elköteleződéshez?

Én és a párom 2 hónap múlva 3 éve leszünk együtt.

Én 19, ő 22.

Semmi gond nincs köztünk, viszont mindenkitől félt engem.

Nem szoktunk sűrűn veszekedni, csak néha azt hiszi, hogy van valami problémám, közben nincs...és amikor ezt el akarom magyarázni neki, feldühödik és egy picit behisztizik, aztán azt mondja, hogy ne hisztizzek. :D

Ez igazából kicsit nevetséges és vicces, de aggasztó is. Megbízom benne, tudom, hogy olyat nem tenne, amivel megbántana.

Néha csinál olyat, hogy mondjuk valamin mosolygok (pl. boltban) és azt mondja fennhangon, hogy hagyjam már abba, meg ha picit lassabban nézelődöm, kicsit lökdös, hogy haladjak már, aztán ha ezt számon kérem tőle, akkor meg hisztizik és letagadja.

Sokszor változik, egyszer tök bújós, máskor pedig inkább munka-munka-munka.

Mindezek ellenére nagyon szeretjük egymást, úgy érzem ő a lelki társam. Minden megtudunk beszélni egymással, bármit elmondhatok neki és ő is nekem, megértsük egymást. Számomra ő az igazi. És imádom a hibáival együtt is, imádom a hibáit is.

Engem az is zavar, hogy nem vagyok biztos abban, hogy ő mit akar.

Kapcsolatunk során 2-szer tudtunk beszélni normális hangnemben beszélni az elköteleződésről.

Sokszor mondta, hogy szeretne engem eljegyezni, hogy számára is fontos ez. Már olyat is mondott, hogy ebben az évben vagy jövőre, volt hogy megkérdezte hogyan reagálnék a kérésre, hogyan szeretném, milyen gyűrűvel képzelem el....

Máskor pedig szerinte ez nem tart össze senkit, ennek nincs értelme, meg ha beszélünk róla leolt, hogy minek akarok erről beszélni.

Nagyon sok ismerősünk már jegyes, aki 1 vagy másfél év után is eljegyezték egymást és olyan elszomorító, hogy ő pedig majdnem 3 év után sem gondolkodik rajta (legalább is szerintem nem gondolkodik rajta).

Én nem szeretném, hogy elsiesse, de mégsem jó ez a bizonytalanság. Rosszul esik, mintha nem is tudná eldönteni és már néha azt sem tudom hol áll a fejem.

Igen, számomra fontos az elköteleződés, és én őt nagyon szeretem! Viszont ez annyira rosszul esik, hogy annyira titokzatos és kiszámíthatatlan ebben a témában. :'(

Úgy éreztem, ezt meg kellett osztanom valakivel.

Ti mit gondoltok? Számítsak komolyabb lépésre vagy ne?

Ha lehetséges, ne provokatív és ne rosszindulatú válaszokat írjatok!

Nagyon szépen köszönöm a válaszaitokat!