Ti mivel értétek el hogy eljegyezzen a párotok?

Lép? Hamarosan lelép?

Ne erőltesd,ha eljön az ideje elvesz feleségül. Ha nem akkor lehet jó neki így is, vagy nem veled tervez a jövőben.

Ja persze, mindenki ezt mondja, meg h te vagy életem értelme meg bla bla bla.

De ne erőltess semmit, ne harcold ki, vagy magától jegyez el vagy sehogy. Ezzel nagyon el lehet szúrni egy kapcsolatot.

Hát ha alapból eljegyzés meg házasságellenes, akkor - bocsánat, de - mégis mit vársz? Lehet, hogy abban nőtt fel, hogy a házasság nem ér sz_rt se, vagy kifejezetten rossz dolog (példa az van rengeteg), ellenben úgy gondolja, hogy imád Téged, veled akarja leélni az életét, de nem fog egy nyamvadt papírral magához láncolni, esetleg - kicsi a valószínűsége, de ez is lehet - ő már "magasabb szinten", nem a szimpla társadalmilag elfogadott, kisajátító majomszeretettel ragaszkodik hozzád... stb., lehetőség az van millió. Ahogy arra is, hogy Neked viszont miért fontos: szükséged van rá úgymond a társadalmi beilleszkedéshez, úgy érzed, hogy a házasságban élők kapcsolata más, mint a Tiétek, ha igen, miben más? Esetleg nem vagy biztos a kapcsolatotokban, szükséged van a megerősítésre? Nem mutatja ki eléggé, hogy szeret... stb.?

A lényeg, amire ki akarok lyukadni: beszélgetés. És nem csak beszélgetés, hanem megértés is a másik felé. Hogy tényleg, igazából legyetek tisztában egymás gondolataival, terveivel, vágyaival, és próbáljátok megérteni a másik hozzáállását az egész házasság-témához. Nem bántásból, de nekem nagyon furcsa, hogy több év után (oké, nem mindegy, hogy 2 vagy 6, de azért akkoris...) nem vagy tisztában azzal, hogy ő szíve szerint meg se kérne (vagy tisztában vagy vele, csak magas ívből letojod, mert Te akarod), ő pedig nincs tisztában azzal, hogy Neked ez mennyire fontos (vagy tisztában van vele, csak magas ívből letojja, mert neki meg nem az). A lényeg, hogy tartsátok, amit eddig: Te továbbra se hisztizz, ő pedig ne zárkózzon el teljesen a dologtól, és beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés... ;)