Mi a helyzet ha a párod meggondolja magát az évek során?

Attól függ, mi miatt változott, és a párodról ezt tudni kellene.

Tehát okok lehetnek:

1.) veled nem akarja

2.) sok rosszat látott a környezetében, házasságok mentek tönkre haveri körben, közeli ismerősök körében

3.) rosszul alakultak a dolgai, bizonytalanabbá vált a jövője (jövőtök) - mondjuk anyagilag, munkaügyileg, megélhetés terén

4.) kiderült valami betegsége, amiről nem mert még beszélni

"De ha semmi ambíciója nincs, hogy normális, jól fizető munkája lehessen, nem akar tenni érte, az már a saját igénytelensége." - Ehhez lenne egy kis hozzáfűznivalóm, mert nem ilyen egyszerű a képlet minden esetben.

Az én 20-as éveim úgy teltek, hogy tanultam (főiskola - diplomával befejezve -, OKJ - több is, az egyik nem volt tisztességes, sok pénzem bánta, teljesen haszontalan nem volt, de papírom se lett róla a suli tisztességtelen hozzáállása miatt, viszont utána már nem volt kedvem belekezdeni másba, lutrira, nincs olyan sok fölösleges pénzem, hogy ilyenekre menjen el, inkább tanulok autodidakta módon, ha munkahelyen kell papír, fizessék ők), dolgoztam, de (gazdasági szempontból) pont rossz időszakban lettem pályakezdő, mert sokat kényszerültem váltani, és többször voltam munkanélküli is. Nos, én belefáradtam ebbe, és lehet, hogy már lenne lehetőségem másra is, de ennyi váltás és félredobálás után stabilitásra vágyom, akkor is, ha máshol kaphatnék több pénzt is (bár eddig itt kapok legtöbbet, de azért nem dőzsölök, még mindig a statisztika szerinti átlag alatt vagyok). Azt csak a kérdező tudja, hogy az ő párjában miért nincs ambíció továbblépni, de saját tapasztalataimból kiindulva sokan lehetnek ezzel így, ahogy én.

a) vagy depressziós

b) vagy csak a hormonok beszéltek belőle, de miután a hormonális lila köd elmúlt, kibújt a szög a zsákból

ideig-óráig próbálkozhatsz "megváltoztatni", de az nem a te feladatod, és meg kell húzni a határt

ha hosszú távon nem egyeznek az elképzeléseitek, váltani kell

Vegyük sorra.

- Én olyan emberbe szerettem bele, aki nem munkamániás, nem ambiciózus, nem szeretne vezető, vagy túl felelősségteljes munkát, nem akar főnök lenni.

Azért dolgozik, hogy megéljünk, tehát van egy normális munkahelye. A munka csak egy szükséges dolog az életében (amit amúgy szeret csinálni)

Ha később kitalálja, hogy ő nem akar dolgozni, tartsam el én, az nyilván nem játszik.

- Ez elvi kérdés. Nekem fontos volt az, hogy házasságban éljek, ne szimpla barátnőként. Hamar kiderült, hogy nem beszél mellé, és neki is az. Nem várt 2-3-4-5 + éveket se a lánykérésre, se a házasságra.

- Ha gyerek témával kapcsolatban gondolja meg magát, akar/aztán mégsem, ezért nem hagytam volna el. Nekem ő, mint a férjem, a szerelmem fontosabb, mint egy nemlétező gyerek. Én korábban nem, csak akkoriban kezdtem el gyerekre vágyni amikor összejöttünk, de sose tekintettem életcélnak.

-a háziállatok már akkor adottak voltak amikor hozzám költözött a férjem, és melléjük nem lehet macskát bevállalni mert kinyírják...szóval ha macskát akart volna, az problémás lett volna. De az anyjánál 2-3 macska is van, úgyhogy elege volt belőlük amíg otthon élt.:)