Ha egy férfi sokat beszél eljegyzésről, házasságról, de nem lép, akkor elképzelhető, hogy nem is fog történni semmi?

Egy normális kapcsolatban nem úgy működik, hogy a nő csak vár váár vááár némán, hogy a férfi mikor lép, hanem leülnek és megbeszélik, hogy hogyan képzelik a jövőt. Akarnak-e házasságot, és ha igen, mikor.

Ennyi.

Én sajnos tanácsot nem tudok adni, ám még mindig jobb a helyzeted, mint az enyém! Volt egy párom, 3 évig voltunk együtt, miután szakítottam vele, azt vágta a fejemhez, hogy ő el akart jegyezni.. hát persze! Volt idő..

Utána megismertem a mostani párom, mintha mindig is őt kerestem volna.. Most több mint 2 éve vagyok együtt, számtalanszor ő hozza fel az eljegyzést, házasságot. Már arra is volt példa, hogy bejelentette, hogy holnap megyünk ékszerboltba gyűrűt venni! Azóta se semmi :) Az meg hülyeség, hogy beszéld meg vele stb! Férfiakkal nem lehet őszintén erről beszélni! Úgyis azt mondják, amit hallani akarsz, és nem az igazat, akármennyire is szeret! Nyilván vannak kivételek, de millióból egy..

Igazából már most úgy éltek, mint a házasok, semmi különbség nem lenne, ha elvenne, hiszen ő így is megkap mindent, akkor meg minek? - gondolhatja így is a férfi.

Egyébként meg nem célozgatni kell, hanem le kell ülni nyíltan és őszintén megbeszélni, hogy hány évesen szeretne házasságot/gyerekeket, vagy egyáltalán akar-e? Egy beszélgetést nem érzek tukmálásnak, két felnőtt emberről van szó, akik kommunikálnak a jövőről. Egy párkapcsolatban pedig mindkét félnek megvannak az igényei, ami teljesen normális.

Engem 6,5 ev utan kert meg a ferjem 3 ev egyutteles utan, de en 19 voltam, o pedig 20, mikor osszejottunk, igy sokkal hamarabb nem is vartam. Mar a kapcsolatunk elejen tisztaztuk, hogy mindketten hazassagpartiak vagyunk, es szeretnenk gyereket. Ez legkozelebb par ev mulva kerult szoba, nem tudom ki hozta fel, valoszinuleg en. Szerettem volna tudni, hogy kb. mikor erzi ugy, hogy megkerne. Azt mondta, hogy ha mindketten befejeztuk az egyetemet. Ez nekem eleg konkret volt, a ,,majd" valaszt nem fogadtam volna el. Vegul az egyetem befejezese utanfel evvel kert meg, mert kicsit keson kapott eszbe:) Abban a fel evben mar sokszor beszeltunk baratok eskuvoje kapcsan, vagy csak ugy, hogy milyen eskuvot szeretnenk. Mikor megkert, akkorra ezeket mar tudtuk, de az idopont meglepetes volt, bar remenykedtem benne, hogy akkor ker meg.

Kivulrol ez sok idonek tunhet, de a mi elethelyzetunnek igy felelt meg. Ti hany evesek vagytok? Miota eltek egyutt? Dolgoztok mar, vagy meg tanultok? Ha 25-28 kozott vagy, akkor szerintem ket ev meg nem sok ido. Efolott mar attol is ugg, hogy szeretnel-e gyereket, legalabbis en egy 2 eves kapcsoatba meg nem biztos, hogy vallaltam volna. Van vlami mas ok, ami miatt bizonytalannak erzed a parod a kapcsolatotokat illetoen?

Nálunk ez annak idején úgy zajlott, hogy fél év után szóba került az esküvő (már együtt éltünk pár hónapja), és megbeszéltük, hogy mindketten házasságpártiak vagyunk.

1 év környékén elkezdett feleségnek hívni, becézgetni, bennem is egyre erősödött az érzés, hogy akarom (a házasságot vele, de én nem mertem felhozni akkor még), ezért (mivel ő leragadt a becézéseknél :D) leültettem, és mondtam, hogy nem baj, ha pár év múlva vesz csak el (az anyagi helyzetünk még nem volt a legstabilabb), megértem, de ne becézgessen, hanem beszéljük meg konkrétan, mi lesz és mikor.

Ő mondta, hogy már másnap elvenne, nézegettünk is gyűrűket, aztán megint elcsitult a téma, mert nagyon szerette volna romantikusan megkérni a kezem, én meg ráhagytam :) Persze eltelt bő 3/4 év, és semmi sem történt, pedig voltak ünnepi alkalmak is, meg "nagy pillanatok", de semmi. Mintha el is felejtette volna a témát.

Na ekkor (1,5 és 2 év között valamikor) mondtam, hogy jó, értékelem a meglepetés szándékát, de nem bírok évekig várni a "meglepetésre", akkor beszéljük meg, hogy még várni akar az esküvővel, nincs semmi gond, ne aggódjon, nem szakítok vele csak azért, mert nem akar valamiért elvenni. De addig se hívjon feleségnek, mert nekem meg ez fáj. Akkor elképedt, elrohant, és jött haza a gyűrűvel, és még aznap megkérte a kezem...

Persze kiderült, hogy rágörcsölt a témára, és nagyon emlékezetes, nagyon csúcs szuper lánykérést akart, totál ráparázott, hogy nem fog nekem eléggé tetszeni :D Ja, én meg közben annak is örültem volna, ha az első kör alakú dolgot az ujjamra húzza, amit a lakásban talál, és mond két szerelmes mondatot, miközben megkér.

Szóval akár ez is lehet a háttérben nálatok is, ha a jelenlegi párod valóban házasságpárti.

Hát Kérdező, amiket itt a plusz hozzászólásaidban leírtál... Ha én lennék ebben a helyzetben, akkor tökre bizonytalannak érezném a kapcsolatot. Szerintem nem igazán tudtok ti egymással kommunikálni, nem vagytok egy hullámhosszon. Nekem a hátam is borzongana így hozzámenni valakihez.

Gondolom én is várnék, illetve pröbálnám jó irányba terelni a kapcsolatot, de ha sokáig fennállna ez, hogy bizonyos dolgokat nem tudunk nyíltan megbeszélni, akkor menekülnék, még akkor is, ha ő nagy hirtelen akarná a házasságot...

És hogy meddig várnék, meddig próbálkoznék, az az adott helyzettől függne. 26 évesen azért adnék esélyt a dolognak, akkor még az ember nem annyira tapasztalt. De azt te tudod, hogy te éppen hol állsz a dolgaiddal. Ha te már állsz úgy anyagilag, hogy akár egyedül is el tudod tartani magad és egy esetleges gyerekedet, de minimum van annyi pénzed, hogy a pároddal FELESBEN meg tudod teremteni az önálló életeteket (saját lakás és nem albérlet, meg egyebek, stb), és szereted annyira a párod, hogy kitartanál mellette, akkor pedig ne várj és hozd szóba. Nem kell játszani a pincsikutyát, mert a pasik szeretnek ellébecolni csak úgy kényelemből bárki mellett, aztán nem elköteleződni. Ha akar téged, akkor lépni fog, ha nem, akkor neked is jobb előbb lezárni... Te tudod hogy állsz...