Amikor házasság előtt álltatok, v eljegyzéskor gondoltatok arra, h a másiknak ez meg az a hibája, nem voltatok bizonytalanok?

Az esküvő előtt kb két héttel elfogott a jeges rémület. Olyan végleges, stb... Pár napig kattogtam magamban - igazán nem volt rá okom, tényleg a dolog véglegessége rémített csak meg.

Aztán elmondtam egyszer neki is. Elmosolyodott, annyit mondott, hogy "nyugi, ha valamiért nem működik, akkor még mindig el tudunk válni".

Ezzel annyira megnyugtatott, hogy elszállt minden pánik. Már négy éve, minden oké azóta is.

Mondjuk a vele való kapcsolat mellett hatalmas érv volt, hogy BÁRMIT nyíltan meg lehet beszélni vele, oda-vissza. Nincs tabu, szőnyeg alá söpört konfliktusok. Veszekedések is előfordulnak, de mindig kompromisszummal vagy valamilyen megoldással zárulnak. No meg nem sértődik vérig egyikünk sem, ha azt mondja valamelyikünk, hogy "most nagyon irritálsz, hagyj békén". Akkor a címzett arrébb ballag és megvárja, amíg lenyugszik a másik.

14-es

Ez attól függ! Az én párom is elmegy heti 1-2x és engem nem zavar de megértem, ha valakit igen. Minden nap dolgozik, olyan 7 előtt haza sem ér, ha elmegy még kollégákkal, 9-10-re ér haza. Havi két szombaton túlórázik, hogy több pénzt keressen, erre most te felszisszensz, hogy húúú nem hogy örülnék...stb. Mindegy ebbe nem szólok bele, ő dolga, de vagy szombaton még este elmegy a haverjaihoz, akkor megint ki tudja mikor ér haza, vagy vasárnap.

Na most ha szombaton megy el marad egy vasárnapunk, ha vasárnap akkor a 7 7 napjából egyet sem töltünk együtt. Én szeretek egyedül lenni, meg én is eljárok ha olyanom van így nem zavar, de a múltkor már közöltem vele, hogy ezt a tempót felejtse el ha gyerekek is lesznek, vagy viszi őket is magával, mert én nem játszom egyedül házi robotot meg cselédet és dajkát, amíg ő a heti 2 pihenőnapján dolgozik és haverozik. Nem-nem. És nálunk nem arról van szó, ha nem megy be túlórázni éhen halunk. Nagyon nem. Inkább becsvágy, hogy 3-assal kezdődjön a fizuja meg munkamánia 'Mert szombaton nem zavar senki, üres az iroda'

Nem volt kérdés hogy a férjemmel akarom leélni az életemet. Biztos voltam. 1 percre se futott át az agyamon hogy nem hozzá kéne menni vagy ilyesmi. Ő is biztos volt a dolgában.

Nem gondoltam a hibáira mert igazság szerint semmi olyan hibája nincs ami tolerálhatatlan...

A horkolást/fogcsikorgatást megszoktam a kapcsolatunk első fél éve alatt.

Azt hogy elég finnyás (kaja ügyben) az meg az ő baja nem az enyém....nem valami változatos az étrendje emiatt... de még így is sikerült újakat belevinnem amiket hajlandó megenni:D szóval ez inkább az ő problémája, nem az én problémám vele:D (én főzök mert én tudok 12 éves korom óta főzök magamra. Ő nem tud....mert az anyja egész életében főzött rá, és sose élt egyedül. Anyukától hozzám jött....

Jaj ugyan már. Az, hogy heti 2x eljár inni még nem alkoholizmus. Az a lényeg, hogy egyedül szokott-e inni. Ha igen akkor komoly hajlama van.

Érett kapcsolatban teljesen normális, ha a férfi eljár ide-oda, pláne sörözni. Az én barátnőm azt is tolerálja, ha lányokkal iszom/bulizom. Az egész bizalom kérdése.

A Férfiak közötti sörözés véleményem szerint a homofóbiában gyökeredzik. Hogy mehetne el 2 srác dumálni csak úgy? Üljenek be teázni vagy mi? Biztos melegnek néznék őket.

Nyugodtan vágj bele a házasságba! Nem kell túlparázni. A vagyonmegosztástól eltekintve ugyanaz, mint az eddigi életetek együtt.

26/F