Van így értelme együtt maradnom a vőlegényemmel ha pár dolgon nem tudom magam túltenni?

Ha nem túl indiszkrét, írd már le, hogy miért utáltad meg...

De semmiképp sem házasodnék addig, amíg ilyen jelentős konfliktusokat nem beszéltünk és zártunk le VÉGLEG.

22 évesen még kiscsibe vagy! Nehogy egy ilyen alakra pazarold a húszas éveidet!! (Sajnos én így tettem, és már bánom!)

28 évesen csaptam lecsóba, elváltam, és akkor rögtön meg is ismertem a mai férjemt. Megérte elválni! ;)

Nahát, mennyi sorstársam van! :)

21 évesen férjhez mentem. Nem kellett volna. Szenvedtem egy szar kapcsolatban 5,5 évet. Elváltam és fél évre rá megtaláltam az igazi párom. Van 2 csodaszép lányunk, kertes házunk, kutyáink...

Melyik a jobb?

Nincs értelme a csodára várni, szakíts vele.

Bizonyos dolgok vagy tüskék nem múlnak el...ha megbeszélni se tudjátok, mert vitába torkoll, akkor szerintem ezen jobb túljutni.

Exemmel pontosan ilyen helyzetben voltunk, bár ott túl sok volt a tüske. Milliószor megbeszéltük...a végén már nem torkollt vitába...már elmúlt a dolog, amiért "utáltam". Akkor jöttem rá, hogy nem csak az ok múlt el, ami nekem fájt, összepakoltam megköszöntem a két évet és elköltöztem.

Ennek így kellett történnie. Hiába okoztam neki hatalmas fájdalmat, inkább élje túl és szenvedje túl ezt, mint egy leánykérés felbontást vagy egy válást....

Ha már eljutottál arra a pontra ,hogy utálatot érzel iránta és már vita is volt belőle ,akkor már régen rossz.

Az utálatból táplálkozol és ha még valami kedveset is tenne ,akkor sem tudnál olyan szemmel nézni rá ,mint az első szeretetnél.

Van erre megoldás ,nem azt mondom ,csak a leírtak alapján neked nincs. túl fiatal vagy és tapasztalatlan ,de semmi vész ,ez is tapasztalat lesz a javából.

Tulajdonképpen a kérdésedre megadtad magadnak a választ ,innen csak a megerősítést várod,független attól ,hogy milyen lesz...