Kiborít, ha hallok mások eljegyzéséről - hogy tegyek, hogy jobb legyen?

Hiába próbálok nem foglalkozni vele, észreveszem, hogy tudat alatt marcangol a rossz érzés. Úgy érzem, már nekünk sem lenne korai, lassan 4 éve együtt vagyunk, régóta együtt élünk, és nagyon jók megvagyunk, szeretjük egymást.

De neki az eljegyzés egy tabu téma, épp mint a házasság és a gyerekvállalás.

Többször is kijelenti, hogy velem akarja leélni az életét, csak engem akar feleségéül, tőlem akar majd egy kisfiút. De úgy maga az időpont sosem konkrét. Most még eszem ágában sem lenne jó pár évig gyereket szülni, ez biztos. Viszont az eljegyzésnek szerintem már itt lenne az ideje. A házasságnak is. Ő jövőre tölti a 30-at, én hamarosan a 25-öt.

Mindig úgy képzeltem, hogy én nem akarok 4-5 évig jegyben járni, mint sokan mások, egy éven belül egy gyors kéttanús esküvővel lerendeznénk a dolgokat - ebben ő is így gondolkodik.

Mégsincs időpont... Én meg nem emlegetem, mert az szánalmas, mit érnék azzal, ha kiharcolom, mint sok más nő?

Haragszom magamra, amiért így kiakadok más eljegyzésének hallatán. Főleg azért bosszankodom, mert azok fele ennyi ideje nincsenek együtt, 80%-uk együtt sem él a pasival.