Helyre lehet hozni az elkövetett hibákat? Lehet újra minden szép és jó? Volt eljegyzés is, de felbontottuk.

én küzdős típus vagyok. És sokáig küzdök nagyon egy kapcsolatért. Emellett nehéz velem összecsiszolódni szóval tudom h nem adhatom fel rögtön.

Szerintem amíg szereted és látsz reményt tök mindegy ki mit mond neked, küzdened kell. Akkor add fel ha te magad azt érzed h nem tudod tovább csinálni, a saját döntésed legyen. Addig pedig próbáld meg helyrehozni a dolgokat akkor is ha objektíve feleslegesnek tűnik.

Apró lépésekre van szükség. Például töltsetek kicsit több időt külön, és ha együtt vagytok ne csak otthon üljetek, hanem mozduljatok ki. Lepd meg, biztasd, dicsérd. Kezdd el te, h nem hánytorgatsz fel régi sérelmeket, h egy-egy veszekedésnél hamar azt mondd h ne veszekedjünk beszéljük meg. Magaddal is meg kell küzdened de ha azt érzed h megér ennyit ez a pasi akkor tedd meg. Komolyan, a szíved vezéreljen, mert ha most észérvekkel szakítasz vele azt nem fogod tudni feldolgozni. Szerintem.

Hosszú távon kellene mérlegelnetek, nem a pillanatnyi érzések alapján. Pozitív-negatív lista, ha így tetszik, mit szerettek a másikban, mit nem. Ezen kívül, azt döntsétek el, szeretnétek-e 20 év múlva is együtt lenni. Ha igen, akkor ez legyen a szemetek előtt, ne a múlt, mert azon már nem lehet változtatni, a jövőt viszont közösen alakítjátok. Minden kapcsolatban vannak sérelmek, ezeket tisztázni kell - egyszer, és utána túl kell lépni rajta, vagy úgy, hogy megpróbáltok tiszta lappal indulni, vagy úgy, hogy külön folytatjátok.

Szerintem érdemes hosszú távon végiggondolnotok, sikerülhet-e túltenni magatokat a múltatokon, mert ha nem, akkor ez egy ilyen se veled, se nélküled kapcsolat lesz, és mindketten belerokkantok.

A kérdező csak azt a választ fogadja el, hogy maradjon vele. Semmi mást, kár volt feltenni a kérdést. Ez neki így izgalmas, van dráma az életében.

Kérdező, maradj vele.

Az a helyzet, hogy te tapasz rá, bármi áron, ő pedig pitiztet. Cirkuszoltok és közben remekül érzitek magatokat. Vannak olyan házasságok, párkapcsolatok, ahol a felek így élnek, akár 40-50 évet is egymás mellett. Semmi más nem tartja össze a kacsolatot, mint az állandó "drámázás".

Semmi gond. De azt azért mindig tudni kell, hogy ez a ti döntésetek, ez a ti felelősségetek és a ti dolgotok.

Más kérdés, hogy iyen házasságba gyereket lehetőleg ne. Pokol lesz az élete. Tudom, mert az én szüleim ezt csinálták mindig; holtig "köszönhetem" nekik.