Hogyan működik a hagyományos lánykérés?

Szia!

Szerintem az igazi hagyományos lánykérés így zajlik:

(Miszerint a lány még otthon él a szülőkkel, ugyanis régen így működött és a házasság, lánykérés után költözött össze a pár.)

Veszel egy csokor virágot anyukának, a párodnak, apukának pedig egy üveg bort. A lánynak megveszed a gyűrűt. Szépen felöltözöl, elbattyogsz a párodékhoz. Miután beengedtek elmondod, hogy miért is mentél, mik a szándékaid, és szeretnéd a szülők engedélyét, áldását kérni a házassághoz. (A párod pedig elkerekedett szemmel, csodálkozva nézi/hallgatja végig az egészet.) Miután áldásukat adták, letérdelsz a barátnőd elé, és megkéred a kezét...:)

Szia. én sem tudom, hogy hogy megy ,de rákerestem neked, el is küldöm a linket, legalább én is tanulok;)

üdv.

[link]

Szerintem 2 féle képp zajlhat:

1. A barátnődnek meglepetést szeretnél

Elmész apósjelöltékhez amikor a barátnőd nincs otthon, viszel neki egy üveg bort esteleg anyukának virágot, és elmondod, hogy szeretnéd megkérni a lányuk kezét, de tartság titokban.

Célszerű nem sokkal előtte elmondani, nehogy elkotyogják.

Vagy ha félsz attól, hogy elkotyogják, akkor kettesben megkéred a lány kezét kísérő gyűrűvel, és utána az apától és elkéred majd a család közösen megtartja az eljegyzést.

2. Ha nem akarsz meglepetést, akkor elmondod a barátnődnek a terveidet, elmentek hozzájuk, beszélsz az apukával, majd kitűzitek az eljegyzés napját amikor a te és az ő családja közösen megünnepli egy hagyományosan: a lánynál tartott ebéddel.

Ekkor elég 2 karika gyűrű, de ha a lány szeretne köves (kísérő gyűrűt)akkor persze vehetsz neki.

Ha már a hagyományoknál tartunk, ilyenkor régen a férfi kapta lánytól a pecsét gyűrűt.

De ezt ma már tényleg nem szokás.

A régi hagyományra inkább a 2. megoldás illik.

A meglepetés felhajtás-köves gyűrű amerikai szokás tehát az első.

Egyébként én úgy csinálnám, hogy elkérném titokban az apjától a kezét, meglepném romantikusan egy köves gyűrűvel,

majd a családdal közösen tartanánk meg az eljegyzést ( a lánynál hagyományosan).

Meglehetősen vegyes válaszokat kaptál, de egyik sem az igazi hagyományos eljegyzésről szól.

Én 1956-ban mentem férjhez, a lányaim 1976-78-ban. A fiam l985-ben nősült meg.

Mindannyiunk eljegyzése a magyar hagyományok szerint volt.

A férjemmel eljártunk szórakozni, sétálni. Sokat beszélgettünk, és egy alkalommal megkérdezte, hogy feleségül mennék-e hozzá? (A gyerekeimnél is így volt)

Nem feküdtünk le egymással.

Ezután mindketten bejelentettük otthon, hogy össze akarunk házasodni. Az én szüleimmel megbeszéltük, hogy mikor jöhet el megkérni tőlük a kezemet.

A megbeszélt időpontban eljött hozzánk. Nekem egy vörösrózsa csokrot hozott, anyukámnak egy fehér szegfűcsokrot.

Megkínáltuk vacsorával, és közben felállt és megkérte a szüleimet, hogy adjanak feleségül hozzá. Amikor megkapta a szüleim beleegyezését, akkor megbeszéltük az eljegyzés időpontját, és az ebédre egyúttal meghívták a szüleit is.

Ezután vettük meg a karikagyűrűket.

Az eljegyzési ebéden a leves után még egyszer megkérte a kezem, és ekkor húztuk fel egymás ujjára a karikagyűrűket. Kaptam a karikagyűrűk mellé egy köves kisérőgyűrűt. Én pedig vettem neki egy pecsétgyűrűt. A ma eljegyzési gyűrűnek nevezett gyűrű csak Amerikából átvett, újabb divat, de ez nem eljegyzés és nem magyar hagyomány.

Az eljegyzésre is hozott nekem és anyukámnak is virágot. (Akkoriban úgy illett, ha valaki vendégségbe ment, a ház nő tagjainak illett virágot venni)

Anyósomtól pedig kaptam egy aranynyakláncot.

A gyerekeim eljegyzése is hasonló volt.

Az eljegyzésen beszéltük meg az esküvő időpontját. A szülők pedig a lebonyolítást.