Hogyan tartsam meg?

No akkor én most ellenpélda leszek:D

Engem 18 évesen kért meg a 18 éves barátom, fél év járás után. Rá bő másfél évre összeházasodtunk. 4 és fél éve volt ez. Most babát tervezünk :)

Tudom ez a ritkább, de ettől függetlenül nem szeretem, ha lehülyéznek, pusztán azért, mert mi másképp csináltuk, mint az "ép eszű" emberek...

Tanácsolni annyit tudok, hogy ha úgy látod, ő nem kész még erre, ne erőltesd, ne célozgass, mert lehet, hogy elmenekül inkább. Viszont ha látsz hajlandóságot, ha tervezitek a távol jövőt is, akkor elmondhatod, hogy te vele képzeled ezt el. Csak ne azzal kezd, hogy úgy szeretném, ha elvennél!

24/N

"Engem 18 évesen kért meg a 18 éves barátom, fél év járás után. Rá bő másfél évre összeházasodtunk. 4 és fél éve volt ez. Most babát tervezünk :) "

Ez tök jó, gratula, meg minden. Ha nem csak azt olvasod ki a szavaimból, hogy lehülyézek bárkit (ami nem történt meg), akkor megértetted volna, miről beszélek. Nem voltatok felnőtt emberek, 18 évesen senki nem az. (Nem véletlen, hogy számos országban 21 év a felnőttkor.) Ettől még egy ésszel megalapozatlan döntést hoztatok, ami jól sült el. Ez nincs kizárva, de fényévekre van a felnőttkori tudatosságtól. És hát azért azt ugye elhiszed, hogy a legtöbb 18 éves kori- és a legtöbb fél éve működő kapcsolat nem így ér véget?

Kedves Utolsó, ezért is írtam, hogy ez a ritkább és nem tanácsoltam egy szóval se a Kérdezőnek, hogy (magamból kiindulva) feszegesse a témát vagy ennyi idő után ez lenne a megszokott.

Nekem szerencsém volt, mert anno a párom vetette fel a kérdést, nekem nem kellett "praktikákat" bevetnem.

Csak azt akartam érzékeltetni, hogy létezik ilyen is, bár nem ez az átlagos. Igen, gyerek fejjel hoztunk meg egy döntést, amit manapság egyes felnőttek sem tudnak meghozni. És nem az történt, hogy "jól sült el"- mert magától egy kapcsolat sem működik, bármennyire is passzolnak a partnerek-, hanem sok-sok munkával és sokszor nehézségek árán, de karban tartottuk a házasságunkat.