Nem szokványos leánykérés?

Nem mondanám, hogy a jó értelemben nem szokványos, de azért megírom, hogy nem mindenkinek jön be pl. az ilyen típusú lánykérés.

Én mindig romantikus típus voltam, elképzeltem hogy a Budai Várban, vagy nyaralás alatti holdfényes séta alkalmával kér meg a párom, szóval izgatottam vágytam egy IGAZI lánykérésre.

Férjem családja hagyományos típus, abban az értelemben, hogy após az úr a háznál, fekszik és anyós kiszolgálja, ő dönt mindenben, asszonynak konyhában a helye és pénzzel ne foglalkozzon, stb. stb. Mindenbe beleszól, mindig okosabb mindenkinél.

Szóval áthívtak minket családostól (az én szüleim totál az ellentétük: modernek, és egyenrangúnak tartják a nőt és a férfit, nem szeretik a konzervatív dolgokat), és beszélgettünk, ettünk, ittunk, párom kiment a szobából. Egyszercsak após mondja apunak: Kérnék tőled valamit. Apu kérdi: Tőlem? Mit?

Após: A lányod kezét.

Apu mondanom sem kell, csak lesett, és poénból megkérdezte: Magadnak?

Volt egy kis nevetés, de após nagy komolyan mondta, hogy a fiam számára. Párom meg bejött (ma már a férjem), kezében egy csokorral és várt. Kérdezi após: Mi a válasz?

MIre én a páromnak: nem is tettél fel kérdést! (én ugyanis azt vártam, legalább ő is megkérdezi vagy valami, mint a filmekben).

Magyarán após ragaszkodott ahhoz, hogy a lánykérést sem a fia intézze, és én, hanem abban is az ő keze legyen........nekem kínos volt és kellemetlen, mert egy ilyen intim és romantikus pillanatot kettesben képzeltem el, nem apósék tekintetének kereszttüzében, a megdöbbent szüleim előtt, főleg nem úgy, hogy nem is a párom kér meg, hanem konkrétan az apja - az én apámtól.

Szóval, bár már házasok vagyunk, gyerek is van, egész életemben kis csalódással fogok visszagondolni a lánykérésem kellemetlen perceire. Bosszant hogy a férjem akkor nem állt ki amellett, hogy ő kérhessen meg (ő azt akarta ugyanis), és az is, hogy ebből az szép dologból egy ilyen kusza és fura jelenet lett......így leírva nem igazán jön le, de após ült a fotelben (még csak fel sem állt), mint egy király, apámék értetlenkedve néztek, párom meg némán várt, a tőle el sem hangzott kérdésre egy választ. Csalódás volt, de gondoltam leírom, hogy aki szintén ilyet tervez, nem biztos, hogy a menyasszony díjazni fogja :)

A német autópályán hazafelé, miután szinte úgy kellett megszöknünk a volt munkahelyünkről, annyira nem jött össze a dolog.

Az biztos, hogy akkor és ott, hullafáradtan erre nem számítottam. De örültem. :)