A párom meg akarja kérni a kezemet az apámtól? Ti mit gondoltok erről?

Kérdező, mondd meg a párodnak, hogy ha ő az apádat kérdezi meg, akkor te nemet fogsz mondani. Már ha megkérdez. Legkésőbb az oltárnál. Az meg ciki lesz.

Talán akkor megérti, hogy ha téged akar, akkor ne másokkal értekezzen.

Furcsa téged és a válaszadókat olvasni itt.

Komolyan ebből kell nagy feneket keríteni, mert ő gondolt erre és szeretné ápolni a szüleiddel a kapcsolatot? Mert így is fel lehet fogni ezt.

Manapság valóban nem szokás ezt így csinálni, mert egyszerűen csak bejelentik az eljegyzést a megtörténte után és kész.

De azzal sincs baj, ha a férfi találkozik a nő szüleivel és bejelenti ezt, de nem úgy nyilván, hogy most "Kedves anyósom és apósom, elvehetem-e a Tamit?" hanem pl. elhívja őket egy kávéra, vagy egy ebédre, vagy ha ezeket nem is, de felugrik délelőtt hozzájuk és beavatja a szülőket a tervébe, elképzelésébe, majd esznek isznak egyet. Akár pár perc alatt le lehet ezt is zavarni.

Szerintem mindkét megoldás járható. Örülj neki, hogy legalább elvesz, bár ilyen kirohanással már most féltem szegény fiút.

Nálunk úgy volt, hogy megkértem a későbbi feleségem kezét egy megfelelő alkalommal. Aztán ezt mindegyikünk elmondta a családjának, akkor összeismertettük a szüleinket egymásnak és elkezdtük szervezni az eljegyzést. Ahol a hagyomány szerint az apjától megkértem a kezét. Ez természetesen formalitás volt, hiszen tudtam, hogy igent fog mondani. De igazából amikor négyszemközt megkértem a párom kezét, akkor is holtbiztos voltam abban, hogy igent mond. Ha nem így lett volna, meg se kértem volna a kezét. Ha úgy vesszük, az is formalitás volt.

Utána megszerveztük az esküvőt, ahol az anyakönyvvezető, majd a pap kérdésére szintén igent mondtunk. Természetesen ezek is formalitások voltak, hiszen meg se szerveztük volna az egészet, ha nem akarunk egymás házastársai lenni.

Akik valóban egymáséi akarnak lenni, azok vitázhatnak a dolog formai részét illetően, de biztos, hogy hamar egyezségre jutnának. Akik nem nagyon akarnak egymáséi lenni, ott lesznek ezek a formai kérdések elvi jelentőségűek.

Lehet, hogy sok elemében formalitás, ugyanakkor akkor is egy döntési helyzetről van szó. És azzal, hogy a döntésbe nem vonjuk bele azt, akivel együtt akarunk élni... hát... elég rossz üzenet, na.

Azzal egyet tudok érteni, hogy ha nagoyn ragaszkodik hozzá a pasi, akokr kérje meg apukától, de csak miután a nő már igent mondott. Hisz ez egy döntéshelyzet! Valójában simán előfordulhat az, hogy a nő nemet mond, mert ő még nem érzi azt, hogy eljött az ideje! na és akkor mit csinálunk apuka válaszával? Leginkább testnyílásokba lehet feldugdosni, másra nem lesz jó.

Nem engem kérdeztél, de bennem ez ott maradna. Lehet, hogy próbálnám eljátszani, hogy nekem ez nem nagy dolog, csak én nem az vagyok, akinek jól megy az önámítás.

Ez olyan, mintha a párom rám emelné a kezét. Nem ütne meg. Csak a mozdulat. Arról is lehet mondani, hogy nem nagy ügy (meg hagyomány, smfh), de onnantól akaratlanul is más szemüvegen át látnék mindent, amit tesz.

És szerintem te is ezért írtad ki a kérdést. Ha nem zavarna, te is tudnád mantrázni magadnak, amit itt a többiek. Akiben fel sem merül, annak nincs értelme ezt magyarázni, de te érzed, hogy ez nem jó.

Kérdés az, hogy miről akarod, hogy meggyőzzünk. Amit hallani akarsz, vagy amit nem.

Alappilléreknek és alapértékrendnek egyeznie kell(ene), mert azok nagyon meghatározzák a kapcsolatot.

Szerintem ebben az esetben simán lehetne kompromisszumot kötni - amennyiben nem apádhoz megy először, hanem téged kér meg először és utána megy, vagy inkább mentek apádhoz -, de ezt már leírtam korábban.

Nem mindegy, hogy azok a különbségek áthidalhatók, vagy tünetei valami mélyebb dolognak.

Azt el tudnám nézni a páromnak, hogy reggel kell neki 6 ébresztő, pedig szerintem egészségesebb inkább egyben aludni, mint egy óra alatt 6x felkelni, visszaaludni, felkelni...

De hogy apámhoz megy elkérni a kezem, az egy, az érzéseim ellenére, az kettő.

De ez teljesen egyéni. Amit a kifejtésedben leírtál, azzal teljesen egyetértek és átérzem. Számomra ez nem véleménykülönbség, hanem értékbeli, világnézeti összeférhetetlenség.