Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Erre ti hogyan reagáltatok volna?
Évek óta együtt vagyunk, együtt élünk. Egyszer régebben szóba került, hogy majd "elvesz ha úgy érzi", de valahogy eddig nem sikerült úgy éreznie.
Aztán pár napja próbáltam szóba hozni a témát, szépen felvezetve, nem egyből a lényegre térve. Kérdeztem aztán, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve, elkezdte sorolni (kocsi, ház, utazás, munkában előrébb jutni...). Mondtam, hogy engem zavar a közös célok/tervek hiánya. nézett nagy szemekkel, hogy mire is gondolhatok... Mondom, a kapcsolatokban vannak általában lépcsőfokok, halad valamerre, mi meg évek óta egy szinten vagyunk.
Erre megkérdezte, hogy talán egy közös vállalkozást szeretnék? Most komolyan... azóta se térek magamhoz. Szerintem a világon nincs más nő, akiről a "kapcsolat magasabb szintjére emelésénél" egy pasinak a közös vállalkozás jutna eszébe. Főleg úgy, hogy szuper munkánk van, sosem akart egyikünk sem vállalkozást, jól keresünk, megvan mindenünk. Ráadásul azt se mondhatom , hogy túl fiatal, majd megérik, mindketten 30+ vagyunk.
Annyiban hagytam a dolgot, de elég sz@rul esett a dolog. Komolyan rá kellene kérdeznem konkrétan, hogy "hahóóó el akarsz valaha venni, vagy hiába várok?"
“úgyis nemsokára elválnak”…
Nem túl jó ómen.
Egyrészt. MÁsrészt meg évek óta együtt éltek. Nem egy ifjú királylány vagy, aki leengedi a hajfonatát, ha jön a királyfi, hátha fel akar mászni hozzá a toronyba. Neked nem lehet terved, vágyad? Te nem mondhatod el, hogy Bélám, ennyi ideje együtt élünk. Nekem fontos a házasság, én nem akarok életem végéig a csajod lenni. Mit gondolsz a házasságról?
Amúgy pontosan tudta, mire célzol. Ez a közös vállalkozás nagyon szr terelés volt a részéről.
Neked nem kell szűzlányként várogatni, méltóztatik-e megkérni. Pontosan annyi beleszólásod van a kapcsolatotokba és annak alakulásába mint neki. Ez nem nyomásgyakorlás. Te szeretnél esküvőt. Pont.
Ha neki komfortzónából kilépésnek
csak a nagy lagzi minősülne, az még oké, érthető, hiszen introvertált, amit figyelembe kell venned. Ezesetben már eleve úgy vezesd fel a dolgot, hogy nem vágysz nagy lagzira (mondjuk te azt sem bánnád, ha lenne), de a legfontosabb, hogy mindketten boldogok legyetek a nagy napon (ami állhat csak egy családi vacsorából is, ha neki az jobban tetszene).
Ha sehogy sem(!) hajlandó házasodni - még két tanúval sem -, tehát inkább egy szakítás, minthogy a felesége legyél, az nagyon gáz... Hogy miért van mégis a férfi egy olyan nővel, akit nem venne el? Mert kényelmes... Mert ők ráérnek 45 évesen is gyereket nemzeni egy 30 évesnek. Mert van egy fix nő, ami jó dolog. Nagyjából ezek a magyarázatok.
Csak jól elvan és h*lye lenne addig kilépni, amíg nincs jobb, akit szívesen elvenne... Ez ennyi.
Ha te arra vágysz, hogy egy olyan férfit találj, aki tényleg, igazán Téged akar és nem ijed meg attól, hogy veled élje le az életét, akkor ki kell lépned. Ha pedig még gyereket is akarsz, akkor meg főleg sürgősen, mert nekem nagyon úgy tűnik a leírás alapján, hogy a gyerek témától méginkább betojna... Szurkolok neked!
Igazàból nem tudom. Én az anyámon is láttam, hogy azért depressziós meg sz*r szülő, mert elrontotta az életét és én se tudom, hogy tudott volna változtatni rajta, csak ugye ez nem vigasz, mikor ilyen szülő mellett kell stresszben,rossz hangulatban felnőni.
Erre az egyetlen valamirevaló válasz nyilván az, hogy gyerekvállalás előtt kellett volna gondolkodni, és végigfuttatni, mi lesz veled, ha egyedül maradsz gyerekekkel, csak az a baj, hogy ez késő bánat, mindig megvan a kifogás, miért nem gondolta végig.
Nem szeretnék lagzit egyáltalán. Sőt, még a szűk családot sem. Mivel külföldön élünk, mindenki messze van, de amúgy mindketten magyarok vagyunk, nincs semmi kulturális különbség.
Én elfogadom, hogy introvertált, hogy nem vágyik emberek társaságára a hétköznapokban sem. Türelmes vagyok, nem nyaggatom, próbálok alkalmazkodni. Csak valahogy ez a komfortzónás dolog… eléggé kiakadtam rajta, mert ő folyamat mondogatja nekem, hogy lépjek ki a komfortzónámból, ha valami nehézségbe ütközök. Miközben én folyamatosan kívül vagyok a komfortzónámon, amióta összeköltöztünk, miatta otthagytam mindent a régi életemből, megtanultam felsőfokon egy nyelvet, beilleszkedtem, a karrieremet újra a szamárlétra legaljáról kezdtem, onnan másztak vissza arra a szintre amit Magyarországon is elértem… de amikor neki kellene vmit, akkor a hárítás van.
Gyereket nem feltétlenül szeretnék. Eddig ő is így volt vele. Mostanában említette, talán mégiscsak jó lenne 1.
Innen indult, hogy eszembe jutott újra ez az egész házasság téma, gondoltam végre elszánta magát, de úgy látszik nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!