Párommal megvettük a gyűrűt, nagyon szép, és szeretem őt, két éve ismerjük egymást. Illendőségből elkért apámtól de nem adta áldását... Mit tegyünk?

Holnap akarta megkérni a kezem, annyira magam alatt voltam hogy majdnem elsírtam magam mikor mondta párom hogy azonnal rávágta a nemet. Mindig segítünk itthon, szorgalmas vagyok, most dolgozom, eljöltöztem mert nem bírtam az itthoni légkört, sajnos semmibe sem vettek, meg sem tudtam szólalni, a tudtuk nélkül nem mehettem még boltba sem.

Tavaly óta tervezzük, tesóm kiszedte belőlem hogy ezt tervezzük ezért mivel idézem "ez egy VERSENY" elvetette magát egy suttyó f@sszal akit fél éve ismer és apám eszi minden szavát, azonnal igent mondott. Tesóm a vagyonra pályázik, és mindennel direkt próbál apám kedvében járni mikor amúgy mindenki tudja hogy nem érdemes rá, nem szorgalmas és ingyenélő.

Páromtól mégis megtagadta ezt, pedig egy éve erre várok. Mihez kezdjünk? Szerintetek van beleszólása? Mert páromat ez visszahúzta nagyon. Családi beszélgetésekkor mindketten le vagyunk szarva. Tényleg. Egy mondatot nem tudunk elmondani, nem figyelnek ránk. Úgy érzem mérgező ez a környezet, pedig tényleg sokat segítettem itthon és sokáig tűrtem hogy le vagyok alacsonyítva egy szolga szintjére.

Ti mit tennétek? Apám okos ember, mégis utálja páromat, pedig semmi rosszat nem tett ellene. Sokkal többet belead, márcsak a neveltetéséből adódóan például egy születésnapi "bulikon" is mindig nagyon illedelmes és hoz ajándékot, figyelmes. Mégis ennek a suttyó faszinak adta áldását helyettünk, eszi minden szavát. Nagyon nem szeretem. Testvéremre is haragszom mert marhára gyerekes és tényleg versenynek fogta ezt fel.

Párom nagyon bölcs és azt mondta hogy fogadjuk el és csináljunk mindent úgy ahogy eddig, ne húzzam fel magam. Mert szeret és nem változik ez. Csak nekem egy gyűrű is sokat jelentett volna. Szimbólum. De apám megtagadta. Ti mit lépnétek? Elszomorodtam nagyon. Nem azért mert nrmet mondott. Hanem mert tesóm faszijának rögtön igent.