Mit csináljak h a párom megkerje a kezemet?

Vagy kérdezz rá - a "jeleket" a férfiak nem veszik -, és akkor vagy belemegy, vagy közli, hogy nem akar eljegyezni, vagy vársz és reménykedsz!

De ha ennyire kerüli a témát, akkor jobb, ha felkészülsz arra, hogy nem lesz lánykérés meg esküvö!

Sajnos, ha akarta volna már megtette volna.

A Férfiak nem szeretik az ilyet, még csak azért se teszik, ha piszkálva vannak vele.

Szerintem is az egyenes út lenne a legjobb, kérdezz rá, hogy érzi merre halad a kapcsolat, hogy tervezi hosszú távon

Nem akarok baljós lenni, de nem veled tervezi a jövőjét... Vagy ennyire házasság ellenes.

Hány évesek vagytok, hanyadik párja vagy?

Anyagilag hogy álltok? Volt korábban erről szó?

Viselkedj úgy, mint egy érett, felnőtt ember egy normális párkapcsolatban, ülj le vele és beszêljetek komolyan. Amúgy, ha tereli a témát még úgy is hogy azért valamilyen szinten már próbálkoztál, akkor egyszerűen ő egy barátnőt akar, nem szeretné , hogy a felesége legyél. Ennyi. Ennek fényében el lehet gondolkodni akarsz- e a kapcsolatban maradni, ha soha nem leszel a felesége, maximum a barátnője.

Egyébként, ha akarná a dolgot, már elvehetett vagy megkérhetett volna. VA viselkedése 2 dolgot jelezhet: vagy csak melletted nem akar elköteleződni ilyen módon, nem veled tervez a jövőben, vagy abszolút házasságellenes. Hogy melyik, azt neked kell kideríteni.

Bátyám 7 évig várt, hogy megkérje a barátnője kezét, mert nagyon-nagyon agyalós. Nagyon biztosra akart menni, és mindenkit (akiben megbízik és ad a véleményére, anyám, apám, tesói, barátai) megkérdezett, hogy hogyan lehet az ember biztos egy lánykérésben. Nem merte meglépni, mert ő 110%-ot akart, de ha megkapta volna az is kevés lett volna.

Aztán ennyi időután már addig húzódott, hogy feladta, hogy tutira fog menni és eljegyezte a feleségét. Boldogok, de ha lett volna még idő, akkor tovább húzta volna a gondolkodást... örökké.

A szüleimmel az volt a sztori a 70-es években, hogy Budapesten tanultak és dolgoztak mind a ketten egyszerre, és így alig tudtak már egymással találkozni(kb két éve voltak együtt), mert külön éltek és rohadt kevés idejük volt. Ezért össze akartak költözni, de csak úgy adtak ki albérletet nekik, ha mutatnak egy papírt arról, hogy házasok. Ezért anyám megmondta apámnak, hogy el kell, hogy vegye, vagy nem tudnak találkozni rendesen.

Apám meg... gondolkodott egy kicsit. Aztán mondta, hogy hát igen, ez az egyetlen opció.

Nem spilázták túl. Együtt akartak lenni és nem azon pörögtek, hogy most romi vagy nem romi. Mondjuk anyám elég cinikus típus, nem annyira a romantika híve. Ő kerekperec megmondta, hogy két éve együtt vannak, úgyhogy ennyi idő alatt már apámnak már el kell tudnia dönteni, hogy akar-e valamit tőle. Ha igen, akkor eljegyzés, ha nem tudja, akkor azt nemnek veszi, és minek rabolják egymás idejét. Határozott nő volt.

Azóta több mint 40 éve házasok és van 6 gyerekük meg 7 unokájuk.

Nem minden eljegyzés olyan romi, mint az amerikai filmekben.

Mi is 4 évesek voltunk, amikor megkérte a kezemet.

Neked kell tudnod, milyen a kapcsolat.

Együtt éltek?

"Mondjuk anyám elég cinikus típus, nem annyira a romantika híve. Ő kerekperec megmondta, hogy két éve együtt vannak, úgyhogy ennyi idő alatt már apámnak már el kell tudnia dönteni, hogy akar-e valamit tőle. Ha igen, akkor eljegyzés, ha nem tudja, akkor azt nemnek veszi, és minek rabolják egymás idejét."

Nagy LÁJK anyukádnak, több ilyen nő kéne ;)

Beszéljetek a céljaitokról, terveitekről. Úgy ülj le vele, hogy ne elsősorban a saját nézőpontodat akard ráhúzni, hanem az legyen a célod, hogy elvárások nélkül megismerd a gondolatait a témával kapcsolatban. Érdekeljen, hogy ő maga mit érez, vannak-e kételyei, mi fontos számàra, gondolkozott-e már ezen. Sokkal egyszerűbb lesz megértened és bíznod a kapcsolatotokban, ha nem a sötétben tapogatózol azt várva, beteljesítse az elvárásaid. Ezek egyébként talán nem is saját magadból, hanem olyan külső hatásokból fakadnak, mint hogy "ha 4 év után nem kért meg, már nem is fog", "huszonx évesen már abból látszik, hogy komoly-e a kapcsolat, hogy ott van-e a gyűrű", stb., miközben lehet, hogy ha megbeszélnétek, akkor tökre megértenétek egymás álláspontját, és neked is tök elfogadható lenne, hogy miért nem kért még meg.

(Csak zárójelesen hívnám fel a figyelmedet erre: "adtam már jeleket ra h ÉN azt érzem h itt az ideje". És ő? Ez egyformán szól mindkettőtökről, nem?)