Nem voltam/vagyok a házasság híve, de jegyben szívesen járnék. Más van így ezzel :D ?

Mindenki, aki azt hazudja magának, hogy számára nem fontos a házasság, mert most mmenő lett ezt mondani, de igazából fontos.

Ha nem házasodnál, de jegyben járnál, akkor nem érted a jegyben járás lénnyegét. Ez a házassági szándék kinyilvánításától a házasságkötésig eltelt idő. Akik jegyben járnak, azért teszik, mert össze fognak házasodni. Jegyesség nem értelmezhető házasságkötés nélkül. (Persze, fel is lehet bontani a jegyességet, minden kötelezettség nélkül.) Ha viszont egy kis létszámú esküvőben benne lennél, akkor jó eséllyel nem magával a házasság intézményével szemben van kifogásod, hanem a hacacáréval, ami követi, más néven a lakodalommal. Két dologgal érdemes tisztában lenni: A házasság érvényességéhez nincs köze a bulinak. Két tanúval, néhány fővel és óriási násznéppel is érvényes a házasság a megfelelő polgári jogi követelmények teljesülése esetén. Ha nem akarsz hepajt, nincs hepaj, a házasság attól még érvényes. Ha viszont magában a házasságban nem hiszel, akkor ne házasodj. Úgy nem éri meg.

Nekem tényleg nem fontos, csak ritkán írom le, mert az 1-eshez hasonlók rögtön ott verik magukat, hogy márpedig csak az ő véleményük létezik, és mindenki más hazudik. Viszont ha eljegyzésre vágysz, akkor valahol mégis megvan benned a "hivatalos" összetartozás vágya, csak a felhajtástól félsz, ami az esküvőkkel jár. Lehet kéttanús vagy nagyon kicsi esküvőd is (most másféle nem is nagyon...)

2-es vagyok, újra elolvastam. Valójában arról van szó szerintem, hogy bár "megbeszéltétek", hogy "nem kell papír" (szokásos bullshit), valójában: te isis korotokban úgy gondoltad, még nem kell, de valójában szeretnéd a házasságot. Sok éve házas nőként az a véleményem, hogy a férfiak hajlamosak rá, hogy azt gondolják, amit mondtál, azt is gondolod. Szóval ha azt mondtad, nem kell házasság, de közben azt gondolod, hogy kell, akkor nem a pasid a f*sz, hogy nem kért még meg. Mivel azt mondtad, nem akarod, neked jó így. F*ck logic. Szóval egy megoldás van: Félretenni a térdreereszkedős tündérmesét és közölni, hogy: meggondoltam magam/mindig is ezt akartam: házasodni akarok. Kétféle válasz lehetséges: rendben, szerintem is házasodjunk. Egybekeltek puccparádé nélkül, a most hatályos rendelet szerint két tanúval és az anyakönyvvezetővel. Vagy a párod azt mondja: Én nem akarok. És nem is ezt beszéltük meg. Erre kétféle megoldás lehetséges: 1.Otthagyod, mert nem egyezik az életről és a közös jövőről alkotott elképzelésetek, ill.az értékrendetek, majd kis idő múlva találsz mást, aki hajlandó elvenni és hozzámész. 2. "Nem baj, én így is boldog vagyok vele, nem a papír számít, hanem, hogy szeret." (bullshit 2). Magadban duzzogás, érzelmi zsarolás, minden jeles ünnepen, évfordulón hiszti. Mert nem vesz el, ergo nem is szeret. Ő megunja, otthagy a p*csába és elvesz valaki mást. Vagy becsicskulsz, abban a reményben, hogy ha "mindent megkap" tőled, majd elvesz. Természetesen nem fog, mert megmondta, hogy nem akar házasodni. Veled legalábbis nem. Ő elégedetten éldegél, te pedig frusztráltan kínlódsz egy pocsék kapcsolatban, míg meg nem unja és le nem lép. Mert ilyenkor szinte sosem a nő lép le, hisz reménykedik. Szóval tessék választani a sablonos forgatókönyvek közül. Én a kommunikációt javasolnám, ti., hogy beszéljétek meg, kinek mi az elképzelése. Lehet, hogy néhány hónap együttélés után nem is akarsz hozzámenni. Kivéve, ha a nők azon csoportjához tartozol, akinek mindegy ki, de vegye el. Ha most költöztetek össze, akkor innen indul az "együtt vagyunk", mert 5 év járogatás az ló**sz, nem kapcsolat.

Képzeld mi is azt beszéltük, hogy házasságot nem szeretnénk, de az eljegyzésre én is vágytam, így eljegyzett, de most már fontolgatunk egy sima papír alá írós házasságkötést is. Viszont a feltételek miatt ebben még nem vagyunk biztosak, hogy akarjuk-e. 7 éve vagyunk együtt 2 éve jegyzett el.

Én azt látom, hogy minden ellenérv, amit felhoztál maga az esküvő ellen szól, nem pedig a házasság ellen. Esküdni meg lehet két tanúval is városházán, kijelölt időpontokban ingyen. Amiket meg mondasz, hogy miért akarsz eljegyzést az ugyanaz, amit mások a házasság mellett szoktak felhozni. Te valójában házasságra vágysz, csak ezt nem mered bevallani, mivel korábban megbeszéltétek hogy a házasság "az csak egy papír". Hát nem csak egy papír, hanem az a kapcsolat következő szintje, amire te vágysz.

Érzek némi bizonytalanságot abban, hogy akarsz-e házasodni, kedves kérdező. Az általad agresszívnek tartott leírás abból fakad, hogy végtelenül fárasztónak és szomorúnak tartom, hogy az emberek ennyire alapvető dolgokat nem tudnak egymással megbeszélni párkapcsolatban, mint, hogy házasodjanak-e. Sajnos ebből nagyon sok probléma fakad később, az együttélés során. Nagyon sok szomorú helyzetet látok magam körül, amik egyszerűen orvosolhatók lennének, ha az emberek azt mondanák, amit valójában akarnak és úgy, hogy a másik is megértse. Én nem állítom, hogy nálam van a bölcsek köve, csak 10 éve élek házasságban, de azt tudom, hogy ha nem fektetnénk energiát az egymás közti kommunikációba, nem tartanánk itt. Persze kell az is, hogy alapvetően összeillő emberek legyenek együtt, kell,enélkül nincs értelme erőlködni. Meggyőződésem, hogy a társadalom állapota a családok állapotát tükrözi. Szerintem nagyon kevés jól működő család, közösség van. Pedig, ha nyíltan kommunikálnánk és nem azokat a köröket futnánk, amiket te is, minden sokkal egyszerűbb és könnyebb lenne. A sokadik ilyen után pedig már nincs kedvem szofisztikáltanbnak lenni. És hátha így megérted: a párod nem gondolatolvasó. Tudnia kell, mit gondolsz, hogy érdemben reagáljon rá. Különben jönnek a feltételezések és a kombinálások, miszerint "ez nem jelenti azt, hogy nem akar elköteleződni, meg ilyesmi, ugye?". Ez annak a szinonímája, amit én úgy fejeztem ki, hogy nem, nem ő a f*sz. Ő csak tartja magát ahhoz, amit megbeszéltetek, főleg, mivel fogalma sincs róla, hogy te már nem azt akarod. Biztos elég lesz ez egy házassághoz? Még egyszer mondom, nem érdemes belevágni anélkül, hogy alapvető dolgokat érdemben meg tudnátok beszélni. De még nagyon fiatalok lehettek, van még erre idő, megismerni egymást és együtt döntéseket hozni, én csak arra kérlek, ne azon az úton indulj el, hogy magadban bocsátkozol feltételezésekbe. Beszélj vele. Amiket leírtam forgatókönyveket, azért is olyan sablonosak sajnos, mert az emberek sok helyzetre ugyanúgy reagálnak, ami etek valamelyikébe fut ki.