Akik szerették volna, hogy eljegyezzék már őket, ők hogy adták a párjuk, , tudtára"? Mennyi idő után történt meg az eljegyzés?

Az első randin megbeszéltük, hogy nagyjából 1-2 év együttélés után reálisnak tartanánk a dolgot. Úgy alakult, hogy nagyjából 2 hét járogatás után összeköltöztünk, így hát nálunk ez az 1-2 év ez a kapcsolat kezdetétől számolható. Olyan 1 év után én már kezdtem pedzegetni, hogy akkor ezzel a témával mi van, még mindig így gondolja-e, hogy ez az időintervallum stimmel, továbbra is egyetértünk-e (egyetértettünk), másfél év után meg már küldözgettem neki a képeket a nekem tetsző gyűrűkről. Volt, amikor """"véletlenül"""" menyasszonyi ruhaoldalakon megnyitva hagytam a monitort, miközben tudtam, hogy ő oda fog nézni és látni fogja. Néha váratlan időpontokban rákérdeztem, hogy akkor ez a lánykérős dolog ez még mindig tervben van-e. Nem vagyok az a fajta lány, aki csak csendben ül és vár, hogy "hátha majd magától is eszébe jut", ez az én életem is, ilyen horderejű dologban igenis nekem is kell, hogy legyen felette némi kontrollom.

2 év után meg is történt az eljegyzés. 1 évre rá az esküvő. Idén lesz a 3. házassági évfordulónk, egyelőre még mindig örül neki, hogy ilyen direkt módon közlöm vele a vágyaimat és igényeimet. Az 1.000.000-ból 1 pasi, aki ezt el tudja viselni, azt hiszem :D

Beszélgetünk az ismerkedés alatt, hogy mik a tervek, elmondtam, hogy nekem az sz igazi kapcsolat, aminek van egy fejlődési üteme, hogy nem évek múlva költözünk össze, meg nem a végtelenségig járogatunk egymással, hanem haladunk szépen, ha úgy érezzük és az ilyesmit a szememben nem évtizedek eldönteni azért...

Fél éve voltunk együtt, mikor összeköltöztünk, másfél éve voltunk együtt, mikor megkérte a kezem és pár év múlva tartjuk az esküvőt (nagy lagzit szeretnénk, gyűjtünk rá).

Jó rámenősek vagytok.. Az eljegyzés a férfi döntése. Utalgatni meg manipulálni.. Nektek elég, hogy nem önszántából kér meg, hanem mert kb kierőszakoljátok?..

Mi egy hónappal az első találkozásunk után összeköltöztünk, 1 évre rá megkerte a kezem. Nem kellett Utalgatni, mert van töke hálistennek és el tudja dönteni mit akar.

Nem rámenősség, meg kierőszakolás, hogy beszéltünk róla. Egy kapcsolatban a nő nem passzív alany, aki évekig csendben vár, akit vagy el akar venni a férfi, vagy nem.

Amikor a férjem (akkor még nyilván csak a barátom volt) felhozta a gyerek témát, akkor én mondtam, hogy házasságon kívül nem szülök.

Az nem utalgatás meg manipuláció, hogy az ember lánya kerek-perec megmondja, hogy ő márpedig szeretne lánykérést és házasságot, mégpedig X időtávon belül. Ha szoktál az oldalon lenni, akkor azért láthattál te is egy csomó kérdést, ami arra vonatkozik, hogy 5-10 éve együtt vannak, még mindig nem kérték meg a lány kezét, valamikor még a kapcsolat legelején egyszer egy félmondatból azt következtette, hogy ő is akar házasodni, de nem mer rákérdezni, mert úgy gondolkodik, mint te, hogy ha egy témát felnőttek módjára megtárgyalnak, akkor az "kierőszakolása" a témának. Ez nem kierőszakolás, ez felnőtt kommunikáció.

És az eljegyzés NEM CSAK a férfi döntése. Hogy lenne már az? Csak és kizárólag az ő életéről van szó vajon? Talán a nő nem érintett a kérdésben egyáltalán? Egy párkapcsolatban, főleg nem ilyen kérdésekben, nem lehet olyan, hogy valami csak az egyik vagy csak a másik fél döntése. Ha a nő pusztán elszenvedő, passzív résztvevője a saját életének és kapcsolatának, akkor esetleg.