Hölgytársaim, volt már valaki hasonló helyzetben? (Lebukás)

Sziaaa:) Jaj ugyanezt éreztem pár nappal ezelőtt.

Képzeld el, hogy 2 éve vagyunk együtt a barátom egyszer csak reggel olyan vidáman pattant ki az ágyból kinézett milyen jó idő van és szinte ugrált örömében, nagyon cuki volt. Kijelentette ma kirándulunk! Mi ha megyünk vhova mindig tervezett, tehát előtte megbeszéljük, úgyhogy számomra, már ez a titkolózás is fura volt. Láttam, hogy ő hogy kicsípi magát, sok parfüm, szép ruha, óra minden..

Hú mondom lehet ez lesz a nagy nap????

(Tudni kell hogy éreztem hogy a nyáron vagy jövőre fogja, mert amúgy 2 éve együtt vagyunk és már az első perctől mondogatja, hogy azt szeretné, hogy én legyek majd a felesége egyszer)

Aztán útközben kitaláltam hova megyünk. Elárulta, hogy azt tervezi ma mindenhova elvisz ahol jártunk mikor ismerkedtünk. Mindössze kb. 5 helyen jártunk randik során. Fú jó sokat utaztunk, mert elég messzi helyek. Közben volt hogy esett az eső és idegeskedett hogy jaj ez nem jó hogy esik és én meg nyugtattam, hogy ezzel nincs semmi baj:)

Aztán éreztem magamba nagyon, hogy ez arra megy ki, hogy a végén meg fog kérni szerintem. Tudtam, hogy mi lesz a 'célállomás', hiszen ott kérdezte meg h lennék-e a bnője:)

Úgyhogy amúgy izgultam, fura volt kicsit nekem és ideges is voltam ahogy közeledtünk a helyszínekhez. Kicsit tényleg olyan volt mint mikor randiztunk és félénkké is váltam. Féltem tényleg magától az egész helyzettől. Még is azért nagy álmom volt ez, sokat ábrándoztam róla.

Majd szegénykém nem tudott odavinni, ahova akart hisz sokan voltak ott, így egy csomó ideig még körözött velem én ekkor már gondoltam, hogy ez miatt teszi!

Aztán egyszer csak eltűntek pont a környékről a járókelők és hirtelen olyan volt mintha egy másik dimenzióba kerültünk volna:)))

Megfogta mindkét kezemet, beszélt hozzám, elmondta mennyire szeret. Majd elővette a táskáját és elkezdett kotorni belőle. Nem merte a nacijába tenni, mert ha az ölébe ülök ne hogy érezzem esetleg..

Aztán én már el sírtam magam rögtön mikor láttam, hogy túrkál.

Hiába tudtam, szinte maximálisan biztos voltam benne, még is annyira nagyon meghatott az egész:)))

Sírtam borzasztóan sírtam!!

Nem jött ki hang a torkomon, aztán egy nagyon eltorzult igent sikerült kimondanom a sírástól:)és még utána is nem jutottam szóhoz.

Pedig őszintén én is rengeteget agyaltam ezen, hogy vajon fogok -e sirni, mert nem vagyok valami sírós, de párom mondta már párszor h örülne neki, ha sírnék, mert akkor tudja hogy meghatódom és h az a boldogság jele:)