Megkérte a kezem en meg azota levagyok fagyva?

Hogy lehet már ilyet mondani, hogy kár ezen agyalni? :D Mi máson agyalna???

Kérdező, mondd el neki, hogy mi van, legyél hozzá őszinte, beszéljétek át. Érthető, hogy izgulsz, megijedtél, félsz, meg mindenféle kavarog benned egyszerre az öröm mellett. Öntsd ki neki a szíved, ne félj. Ha tényleg neked való, akkor meg fog érteni.

Az eljegyzés komoly dolog, de azért még van belőle visszaút.

Sok boldogságot! :)

Mi a fene komoly van egy eljegyzésen??? Volt egy pasim. Megkérte a kezem, gyűrű, szüleim előtt is felvonult, még gyakorolta is előtte a beszédet.

2 évvel később meg közölte, hogy nem is gondolta komolyan.

Egy eljegyzést akármikor felbonthatsz. Mellesleg egy házasságot is, el nem tudom képzelni, min parázol.

Bár ha "mikulás alkalmából" kérnék meg a kezem, hát, lehet, hogy én is paráznék...

Az esküvő nem változtat semmin. Mondom ezt úgy, hogy én is házasság párti vagyok. Nem oldja meg a problémáitokat, de nem is rontja el a kapcsolatot.

Ha hosszútávon jól akarjátok érezni magatokat együtt, akkor folyamatosan tennetek kell érte, akár van róla papírotok, akár nincs. Egymás hülyeségeit elviselni, kompromisszumokat kötni akkor is muszáj, ha nem vagytok házasok. Normális esetben mire eljön az esküvő, már jól ismeritek egymást, együtt éltek, és tudjátok, mire számíthattok. Így az esküvő fél napos hírneve után ugyanúgy éltek tovább, és semmiféle változástól nem kell félned.

Alaposab gondold át, hogy mitől félsz valójában, mert a házasságtól felesleges. Ha kételyeid vannak, hogy szeretnél-e elköteleződni a jelenlegi pároddal, akkor viszont beszélj vele erről, és ne húzd az idejét még évekig.

Nálunk sem változtatott semmit az, hogy mostmár férj és feleség vagyunk. Ugyanúgy élünk, ugyanúgy dolgozunk a kapcsolatunkon. Nyilván ad egy plusz biztonságérzetet érzelmileg, de mivel az előtte is erős volt, így nem lök akkorát a dolgon. Egy gyönyörű közös nap, a gyűrűnk és az a pillanat, hogy már férjemnek nevezhetem. Ennyi élményt adott az esküvőnk, ami után hazajöttünk a kis lakásunkba, ahol eddig is éltünk, a macskánkhoz és minden ugyanúgy ment tovább mint korábban. Annyi többlettel, hogy mostmár férjemnek nevezem és ez tök jó érzés.

Gondolkozz el azon, hogy mitől is félsz pontosan. Én az esküvőtől tartottam pl. Az sosem volt kérdés, hogy vele akarom. Tegyél fel magadnak elgondolkodtató kérdéseket és ezeken rágódj inkább, mert pozitívan segíthetik a fejlődésed. :)