Milyen a kapcsolatod párod szüleivel és ez mennyire hat ki a párkapcsolatodra?

Jó a kapcsolatom velük. De ha nem lenne jó, akkor sem hagynám, hogy kihasson a kapcsolatunkra. Mivel felnőtt emberek vagyunk, mi határozzuk meg, hogy mennyire engedjük be az életünk köreibe a szülőket vagy bárki mást. Akinek a szülőkkel van problémája, az még nem nőtt fel.

ÉN kb fél éve költöztem ki külföldre a páromhoz. Nyilván a szülei előtte is ismertek már, gyakran jöttem ki a költözés előtt is. Az anyukája felajánlotta hogy segít bármiben, ha szükségem van valamire, eljön velem vásárolni stb, amíg nem ismerem ki magam a városban. Az apukája pedig visz autóval, ha arra van szükség (nekem nincs jogsim és nem is lehet). Szóval én nagyon hálás vagyok a szüleinek, hogy így segítenek és támogatnak engem ebben az új élethelyzetben. Abszolút olyan mintha a lányuk lennék.

Sajnos nekem nagyon nem jó, viszont szerencsére viszonylag messze laknak, és a barátom kiáll mellettem, az én szüleimnek meg ő szimpatikus, úgyhogy nagyobb problémát ez jelenleg nem okoz, bár nem örülök a helyzetnek. Viszont az én szüleim az exemmel is jóba voltak, ami nekem elég sok stresszt okozott, amikor szakítottam vele, kicsit megnehezítette a dolgot.

4-es vagyok, kicsit azért tartok attól, hogy a jövőben lehetnek nagyobb viták, ha már komolyabb dokgokat kell tervezni (pl. házasság), és a szülőknek ez nem fog tetszeni.

Olyan jó volt hogy miattuk lett szakítás 6 hónapja.. A lánynak be dumálták hogy biztosan a házára meg a pénzre hajtok... Főleg hogy nekem is van. Ja és a hölgy 38 éves korig nem volt férfival. Én voltam az első neki.... Apuci meg egy zsarnok a családba...

Apósom nagyon jó ember volt. Sajnos meghalt. Anyosom pedig egy igazi hárpia, nagyon utálatos! Folyton próbált szétszedni minket de nem jött össze neki. Nem igazán beszélünk vele. A kapcsolatunkra nem hat ki.

Nincs nagyon kapcsolat. Apósomat sose ismertem, akkor halt meg amikor a férjem csak 3 éves volt. Anyósommal évente 2x talàlkozom. Egyszer ő jön hozzànk a férjem szülinapjàra, egyszer mi együtt megyünk hozzà szentestézni. Elvagyunk, dumàlgatunk , főleg ők ketten egymàssal, én nem nagyon szólok bele. Szóval semmi extra. A férjem amúgy munka utàn havonta 2x beugrik hozzà egy óràra. Én helyben dolgozom, nem kell a fővàrosba utaznom, szóval sokkal ritkábban talàlkozunk. Nincs vele rossz kapcsolatom, leginkàbb semleges. Nem hat a pàrkapcsolatunkra semmilyen szinten. Soha nem ellenezte ( amennyire én tudom), még a korkülönbség miatt se, szerinte az semmiség:) Mikor jàrni kezdtünk, màr akkor csalàdtagként emlegetett. Pedig még manapsàg is sokan meglepődnek ha megtudjàk, hogy én vagyok az idősebb, 3,5 évvel. 33/N,30/F 9 éve vagyunk együtt.:)

Nem tettem ellenük semmi rosszat. De nem tudják felnőni hagyni a páromat. Minde kis apró ürüggyel hazarángatják, ő meg sajnos ugrik.