Introvertált vagyok és agyamra megy sokszor az extrovertált párom. Nagyon ki vagyok fáradva az együttélésbe. Mit tegyek?

Csak egy kérdést tegyél fel magadnak és ezzel választ fogsz kapni arra is, hogy van-e még keresnivalód a párod mellett:

"Szeretem én még ezt az embert?"

A leírtak alapján iszonyatosan torz képed van arról, hogyan él két ember együtt.

Alapvetően én is "magamba fordulóbb" típus vagyok, a párom ha tehetné állandóan menne. Még is jól megvagyunk együtt már évek óta. Rengeteg barátunk van, átjáróház vagyunk. Az elején elfáradtam, már abszolút nem zavar. Összecsiszolódtunk, ő megtanulta elfogadni, hogy nekem kell én idő, én megtanultam elfogadni, hogy állandóan jönne-menne. Megtaláltuk a középutat. Nincs sértődés, ha nekem nincs kedvem menni, inkább magammal tölteném az időt, nincs sértődés, ha nélkülem elmegy. Ennek viszont oda-vissza működnie kell, hiszen én nem rángathatom vissza, ahogy ő sem rángathat el engem. Én is eljárok programokra nélküle, ő is nélkülem. Ugyanúgy két külön egyént alkotunk attól, hogy egy pár lettünk és közösen is igyekszünk boldogulni. Nekünk ez tök jól működik, de kétség kívül nekem sincs kedvem minden programhoz, amin "illik" részt vennem és ő sem szeret a kanapén tespedni semmit tevésben. Kétélű fegyver ez.

Ahogy te leszólod őt azért amilyen ő, úgy ő is leszólhat, amiért te ennyire más vagy. Ha úgy érzitek, hogy közös az út, akkor mindkettőtöknek alkalmazkodnia kell és tenni azért, hogy működjön. Ha erre nem vagytok hajlandóak, avagy nem ér ennyit a másik, akkor engedjétek el egymás kezét és adjátok meg az esélyt annak, hogy megtaláljátok a foltotokat.

"1. állandóan panaszkodok? kiírtam egy kérdést, bszki! ismered te az életemet, hogy hitelesen azt állítsd, hogy állandóan, azaz napi 24 órában pabaszkodom?"

Nyilván nem, de a kérdésed egy panasz-áradat, konkrétan arról szól, hogy neked az egész kapcsolatos rossz. Mire alapozzák, ha nem a kiírt kérdésre?

"mi ez a durva általánosítás és személyeskedés, te majom?!"

Egy rossz, sértő szavam nem volt rád, te meg húsételek és lemajmozol. Ki személyeskedik? Mondjuk a stílusod sok mindent megmagyaráz.

Szerintem a te eseted màr túlmutat az introvertàlt személyiségen. Vagy a pàrod sok neked, vagy egyàltalàn nem való neked szokvànyos pàrkapcsolat, tehàt együttélés, hàzassàg semmiképpen sem.

Èn introvertàlt vagyok, nem szeretek sok ember között lenni, nem érzem jól magam, ezért is nincsenek közeli baràtaim. Nincs rà igényem. Akik vannak csak haverok. Fél évente összefutunk és ennyi bőven elég a személyes érintkezésből. Max neten beszélünk ennél többet. A férjem tàrsasàgàt viszont imàdom, ő nekem nem teher, hanem pont az ellenkezője, szeretem, megnyugtat a jelenléte. Együtt is alszunk természetesen. Ezzel sincs semmi gond. Nem lógunk egész nap egymàs nyakàn, dolgozunk és van énidőnk. Olvasunk, online sorozatokat nézünk, jàtszunk...ilyenek. De nem vonulunk el. Egyszobàs hàzban lakunk, mindig egy légtérben vagyunk és semmi gond nincs ebből. Elmenős közös programjaink nincsenek gyakran, 2 vagy 3 havonta egyszer. Pont azért mert a kedvesem megértő és nem erőltet ràm olyat amit nem akarok. A csalàdjàhoz vele együtt csak szenteste megyek, ő egyedül havi 1-2 alkalommal beugrik fél, 1 óràra munka utàn. Nem kényszeríti ràm, 100% megért.

Amiről te beszélsz, az több mint szimpla introvertàltsàg. Te a pàrodat sem tudod a közeledben elviselni.... Neked vagy a szingliség vagy egy sima együttjàrós kapcsolat való max, időnként talàlkoztok, dugtok és mindenki megy a dolgàra. Persze ha szexre van igényed.

Mintha valami verseny lenne, hogy én is introvertált vagyok, de nálam, bebe, ez nem így van, ahogy te írod, kérdező.

Szerintem az introvertáltság mindenkinél másképp okoz problémát, itt is vannak fokozatok.

Ami neked belefér, másnak már túl sok.

Nem értem milyen alapon törtök pálcát bárki feje felett és ismeretelenül is hogy meritek kinyilatkoztatni, hogy való-e neki a párkapcsolat vagy nem?

Lehet, hogy egy másik ember mellett kevésbé szenved egy intro, mondjuk egy hasonlóan introvertált mellett.

És elég egyértelműen le lett írva, hogy a szakítás felé billen a mérleg, nincs óhaj a folytatásra.

Tipikus öntelt, csőlátású gyakorizók, akik ismeretlenül savaznak mást és jönnek az ő bezzeg életükkel.

Huh, én most találtam rá erre a kérdésre, de ami itt megy...

Te valóban nem intro vagy. Aszociális, vagy talán tényleg inkább antiszoc. Az introvertáltak inkább olyanok, mint akik ide írtak, meg amilyen én is vagyok. Ami te vagy, az bőőőven túl mutat ennél.

A stílusod pedig rohadt undorító, így emberrel nem lehet beszélni, mint ahogy te beszéltél az egyik válaszolóval.