Élnél együtt olyan pasival akit a pénz tesz boldoggá?

De azért ne verj már minden garast a fogadhoz! Azért mert pl. havi vagy kéthavi egyszer megengedtek egy kisebb szórakozást, attól még nem dől össze a világ.

Amit te csinálsz, azt fukarkodásnak nevezik.

A pénz ugyan nem tesz boldoggá, de használati eszköz. Élményeket gyűjtsetek és ne azért ne menjetek már sehova, mert te görcsösen ragaszkodsz a lakásvásárláshoz! Mit ér ez a felfogásod, ha közben pedig romokban a kapcsolatod?

Èn is ennyire spórolós voltam. Szinte semmit nem vettem magamnak azon kívül amire szükség volt. Volt is pénzem valamennyi.

A férjem (amíg nem laktunk együtt), amíg külön kezeltük ugye a pénzt, neki mondhatom soha sem maradt egy forint sem. Pedig nekem mindig kevesebből kellett gazdálkodnom, de volt, hogy tőlem kért már kölcsön. Volt is ezen vita. Ő sóhernak tartott, én őt meg olyannak aki elveri a pénzt. Hát mondom ez így nem lesz jó. Annyiszor mondta ő is, de más is, hogy oké a spórolás, de akkor mikor élsz? Elgondolkodtam ezen. Hát igazuk van. Mire egy házra valót összegyűjtünk, az nem 2 év. Úgyhogy lazábbra vettem a figurát. Már nincs bűntudatom, ha nem teszek el minden forintot. Nem nézem meg minden árát, hogy jaj ezt sem az sem, mert az a 20 forint...

De természetesen spórolok továbbra is, csak mondjuk nem 70 ezret, hanem 50 ezret. Vagy ahogy sikerül a nagyobb kiadásoktól.

A férjem a másik véglet volt. Neki ugye sosem maradt, sőt hitelben volt. Közös kasszára álltunk és addig jártam a nyakára, hogy elkezdett másképp gondolkodni. Rájött, hogy lehet sóherabb voltam, de volt pénzem! Úgyhogy kirendezte a hitelt, hát fájt neki, mert ugye volt pénz nincs pénz időszak volt az... De mondtam neki: ezt már egyszer elköltötted! Ne fájjon, hogy nem mindig minuszban lesz!

Kirendezte, megtanult ő meg spórolni. Azóta van neki is mindig a számlán meg nálam is. Mindkettő közös pénz, a házunkra. De közben élünk, idén 2szer nyaraltunk, strandoltunk, jól éreztük magunkat és közben gyűjtöttünk is.

Sokkal jobb így, mert sokszor éreztem már én is, hogy csak gyűjtöttem, csak számokat láttam. Ami szép is, meg nem is. Mert úgy éreztem, csak a dologból áll minden. Elfelejtettem élni, mert minden drága...

Hidd el, jobb az aranyközépút. Én legalábbis jobban érzem magam. Nem csak dolgozni járok, hanem élek is mellette.

Azért a spórolàsnak is vannak fokozatai. Aki minden fillért félretesz, sose költ magàra semmit, szerintem az beteges dolog. Az élet azért van hogy élj is, szórakozz, vegyél meg dolgokat amik boldoggà tesznek de persze emellett gondolni kell a jövőre is.

Mi a férjemmel fejenként évente 100-150 ezret elköltünk csak magunkra, én könyveket veszek, ő kàrtyàkat , és igen, vannak közös fizetős programjaink is. Ennek ellenére havonta megtakarítunk és abból az évek alatt mióta együtt élünk, több millió ft megtakarítàs lett. Lehet hogy majd lakàst veszünk belőle pàr év múlva és nem kell hitelbe verni magunkat, még nem döntöttük el mi lesz vele. Az is lehet hogy maradunk ahol vagyunk csak kibővítjük a hàzikót amiben lakunk mert pici. Még nem tudjuk. A spórolàs ne azt jelentse màr, hogy nem is élsz, csak robotolsz. Èn nem tudnék olyan emberrel élni aki minden forintot sajnàl elkölteni, de olyannal se aki 2 kézzel szórja. Van arany középút:)