Éreztétek már úgy magatokat, hogy teljesen egyedül vagytok (érzelmileg, nem fizikailag), amikor a párotok melletetek feküdt?

én azt kezdtem el érezni,hogy alkalmatlan vagyok párkapcsolatra

Igen mert nem volt már meg a kémia és nem húztuk tovább feleslegesen és szakítottunk.

Igen. Ott feküdt mellettem és mégis hiányzott. Az a férfi hiányzott, akit megismertem benne, akivel rajongtunk egymásért, de ő tombolni akart és "élni", kifordult magából, és úgy éreztem ott mellette fekve, hogy egy idegen. Az egyik legfájóbb érzés. Egy hónapon belül már nem voltunk együtt, szakítottam, nem tudtuk megoldani a problémát, vagyis őt nem érdekelte(m).

Ja,elég sokszor.

#3 wow mintha az en gondolataimat irtad volna le.

Ezt hívják úgy, hogy társas magány.

6-os válasz igaz, ebben vagyok kb 20 éve, nagyon nehéz

Az érzések jönnek mennek az ember életében.Ha csak egy érzésre alapul egy kapcsolat,az magában hordozza a végét is.Az hogy szeretem,az érzés mellett egy döntés volt az életemben.Igen volt van hogy érzelmileg nincs minden rendben velem,de ennek oka van.Éreztem már magányosnak is magam.Ám ekkor felülír mindent a döntésem,és ekként is viselkedem,végigfuttatom magamban miért is szerettem bele,miért is szeretem.Ezek a dolgok nem változnak.A rossz érzések a tudat által pedig elmúlnak.A magány érzése is elmúlik amit az elmém generál,átveszi a helyét a csodálat a tisztelet a szeretet mindazért amit kapok,és a hála mindazért amit adhatok.Három hosszabb kapcsolatom,ebből egy tíz éves házasságom ment tönkre mert érzésből éltem,az irányított.Megtanultam a leckét.Nyolc éve élek boldog második házasságban.Egy dolog van amit az ember egész életében tud irányítani,a két halántéka közötti tíz centiméter.Ha ezzel sem bír akkor az egész életében mások és az ezáltal generált sokszor hamis érzések fogják.