Miért fikázzák itt mindig azokat, akik egyetemista éveik alatt összeköltöznek a párjukkal?

Nem azokat fikázzák, akik egyetem alatt költöznek, hanem akik anyuci pénzén költöznek.

Könnyű felnőttesdit játszani, ha a popód alá tolnak mindent, aztán ha dolgozni kezdesz, és már magadat kell eltartani, akkor meg jönnek a konfliktusok a csökkenő életszínvonal miatt. Aztán csodálkoznak, ha nem éli túl a kapcsolat a zökkenőket.

Ha két ember oldja meg az anyagiakat - az összeköltöző pár -, akkor azzal nincs gond akkor sem, hogyha 18 éves érettségizők.

Hát nem tudom, nekem is sokan be szoktak szólogatni, de igazából nem értem, hogy miért. Bár erre még azt mondom, hogy oké, mert tapasztalom, hogy sokan vannak, akiknek már az is szúrja a szemét, ha egy szülő 18 év felett is támogatja a gyerekét...ez számomra nem új dolog, mert elég sok csúnya megjegyzést kaptam már. Ugyanakkor így sem tartom jogosnak, akkor pedig pláne nem, ha a két fiatal saját maga teremti meg a feltételeket. Sőt igazából számomra már eleve az érthetetlen, hogy mégis miért gondolják úgy egyesek, hogy bármi közük is van mások életéhez, pénzügyeihez stb., szerintem ez mindenkinek a magánügye.

Mi "anyuci és apuci pénzén" költöztünk össze, mert a párommal egy városban terveztünk továbbtanulni, nem kaptunk kollégiumot és ezért úgy döntöttünk, hogy akkor közös albérletet keresünk. Mindkettőnket támogatnak a szülők, ők finanszírozzák a megélhetésünket. Azt egyikünk sem tudta volna megengedni magának, hogy egyedül béreljen ki egy lakást és, ha már adódott a lehetőség, hogy összeköltözzünk, akkor éltünk is vele. Ha anyagilag közelítjük meg a dolgot, akkor ugyanolyan mintha valaki mással költöztem volna össze, viszont mégis ezerszer szívesebben lakok együtt a párommal, akit ismerek, szeretek és akiben megbízok, mint mondjuk egy idegennel, akiről még kb. nem tudok semmit. Egyáltalán nem is bántam meg.