Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lassan megfulladok a párkapcsolatomban. Mással is van ilyen?
Mások vagytok, ő introvertált. Ha valakinek nehéz a barátkozás, nem tudod ráerőszakolni. Gondolom teged nem tart bezárva, te elmehetsz bármikor bulizni.
Ha meg ennyire zavar, akkor tényleg szakítsatok, ne pazaroljátok el egymás idejét
Eleve tök felesleges volt összejönni vele, mert nem illetek össze, és nem játszik a kompromisszum sem láthatóan.
Ha ennyire zabszem van a seggedben és mehetnéked van, akkor menj egyedül, haverokkal, vagy dobd a hűséges kedves barátnőt aki szeret, és keress másik csajt aki mellett ezt talán ugyanúgy megkapod, sőt még extrákat is (hisz köztudott, hogy marha könnyű szerető párt találni aki mindenben tökéletes....ja nem!).
Mi sokat vagyunk itthon, csak pár havonta megyünk el ilyen-olyan programra. Egyszerűen azért, mert én nem vágyom rá gyakran, nem igazán szeretek csavarogni. Fél-1-2 óra után terhessé válik számomra az emberek közelsége, a nagy társaság, hiába haverok, hiába család. Közeli barátaim nincsenek, nincs rá igényem. A könyvklubos haverokkal is inkább csak neten tartom a kapcsolatot, évente csak 1-2 találka van. A férjem ezeket megérti, (neki is csak haverjai vannak) és nincs belőle probléma. Néha elmegy egyedül, néha pedig én is vele tartok-gyakrabban mint amennyire nekem igényem lenne erre (kompromisszum)
Ettől függetlenül egy percet se unatkozunk itthon. Vagy mindenki csinálja a saját dolgát (nem lógunk folyton egymás hátsójában), vagy együtt pl sorozatot nézünk, olvasunk, játszunk, beszélgetünk, társasozunk, hobbi..ilyenek. Egyikünk sem érzi fulladozásnak a kapcsolatunkat, annak ellenére, hogy vannak dolgok amikben különbözünk. Sosem hagyna el ilyesmi miatt, és én sem őt. Ha igazán szeretsz valakit akkor mindennel együtt szereted.
Ha nem tudod szeretni a párodban a kevésbé jót, csak a jót, akkor nem vagy alkalmas komoly kapcsolatra. Mert elárulom, nem fogsz olyan embert találni aki mindenben tökéletesen passzol hozzád.
Más az introvertáltság, meg más a "leszrok mindenkit"!
Én introvertált vagyok, ami annyit tesz, hogy csendes, visszahúzdó, ám szívesen megyek társaságba, ott jól érzem magam.
Bár ritkán szólalok meg, ez tény, ám nem búvelbxott fejjel ülök közöttük.
Bulizni, koncetre is sűrűn járunk a párommal, sokat nevetek, de következő nap meg imádok csak bebújni egy könyvbe, és kizárni a világot, vagy csak magamban, csendben molyolni, sütés, pl.
A bartánőd szimplán életunt, lehet depresszióféleség is, vagy csak "ilyen".
Hagyd a francba, mert teljesen le fog húzni.
#16: Teljesen egyetértek. Én is kimondottan introvertáltnak tartom magam, de egyáltalán nem életuntnak. Rengeteg dolog érdekel, vannak hobbijaim, szeretem megfigyelni a világot, a természetet, belekeveredni izgalmas kalandokba, és az unalom számomra ismeretlen. Még egyedül, egy üres szobában is el tudok merülni a gondolataimban, tervezgetni ezt-azt, fantáziálni. Sosem voltam egy partyarc, nem volt 100 barátom, csak max két-három, akikkel szívesen voltam, de velük se gyakran.
Gondolhatnám, hogy a nők alavetően unatkozósabbak, arra várnak, hogy a férfi animálja őket, a férfi legyen a motorjuk, de tapasztalatból mondom, hogy ez nem igaz. Ismertem önállóan is érdeklődő, autonóm nőket, akik a társuk nélkül is jól elvoltak, saját életet éltek.
#15: Ti szerencsések vagytok, mert hasonlóan vagytok behangolva ilyen értelemben. Mi is szeretjük egymást, ha nem szeretnénk, már régesrég szakítottunk volna. De sajnos a szeretet és a hűség önmagában még nem elégséges feltételei egy jó párkapcsolatnak. Szerintem mindenkiben kell legyen egy természetes önzés, ami afelé hajtja az embereket, hogy élvezzék is az életet, ne csak átvegetálják. Az élet élvezete nehezen elképzelhető úgy, hogy egymást folyamatosasn fékezik a pár tagjai. Az lenne a cél, hogy lendületet adjanak egymásnak, nem az, hogy a létezőt kiöljék. Sajnos ez olyan dolog, amit nehéz valakivel megbeszélni. Mint ahogy arról is felesleges beszélgetni a társammal, hogy nekem pl. a magas barnák tetszenek, ha ő alacsony és szőke (csak példa, semmi bajom a kinézetével). A mentalitást nem lehet megváltoztatni. Ha valaki bizonyos dolgokat un, nem lehet megbeszélni vele, hogy holnaptól azok érdekeljék. És ha épp az engem érdeklő dolgokat unja, de elvárja, hogy mindent együtt csináljunk, akkor az feloldhatatlan helyzetet eredményez.
Szerintem a kérdező igyekezik megmenteni ezt a nőt de saját magától senkit sem lehet.
Idő önmagában csak úgy oldja meg a dolgokat, hogy egyszer majd meghaltok. Valamilyen munkát kéne beletenni és annak lenne valamilyen eredménye.
Pszichológus?
Olvasd, hallgasd meg Csernus Imre a Nő című könyvét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!