Szerintetek kinek a feladata a hazimunka, ha mindket fel ugyanannyit dolgozik?

Minek a házimunka? Amikor túl koszos a lakás, költözzetek el egy új, szép, tiszta lakásba. :-)

Gondolom, nálatok te végzed a házimunkát és megerősítést vársz másoktól, hogy párod orra alá dughasd a hozzászólásokat. "Látod? Látod? Mindenki azt írja, közösen, fele-fele arányban szokták elvégezni a házimunkát. Így lenne normális!"

Sajnos, sok embert nem erre neveltek. Akik rossz példán nőttek fel, hajlamosak kihasználni a partnerüket és cselédként tekinteni rá. Az ilyen személy, ha nem hajlandó változni, megérdemli, hogy otthagyják!

Nagyobb arányban férfiak teszik ezt feleségükkel/élettársukkal, de a fordított helyzet sem ritka, mikor a nő a koszos, rendetlen és elvárja párjától, hogy az tartson rendet.

Amennyiben, mindketten éjjel-nappal dolgoznak, evvel a sok munkával pedig annyit keresnek, hogy megérje bejárónőt fizetni, akkor mindketten mentesülnek a házimunka nagy részétől. Csóróknak pedig marad a munkamegosztás! :-)

Az ideális párnál a munkamegosztás értelmesen, kompromisszumokkal történik. Nem mindenkinek van érzéke mindenhez. Mindenki azt tegye elsősorban, amihez van affinitása. A fontos, aktuális tennivalókat pedig nem szabad halogatni. A vita és halmozódás a legnagyobb ellensége a házimunkának!

Vezetőbeosztásban dolgoztam, manapság befektető vállalkozó vagyok, nejem orvos, mégsem esik le ujjunkról a gyűrű a házimunkáktól. (pedig megtudnánk fizetni a bejárónőt) Minden területen egyenrangúak vagyunk, beleértve a házimunkákat is. Nálunk még az is közrejátszik a munkamegosztásban, hogy nejem allergiás mindenfélére. Így ő kerüli a porszívózást, a vegyszereket, a poros munkálatokat. Főzni viszont ő tud jobban. A gyerekek pedig koruknak megfelelően kiveszik a részüket a tennivalókból.

Férfiként, 47 évesen, 4 gyermekes apaként mondom, nem szabad olyan ember mellett élni, aki cselédként tekint a partnerére!

Nálunk nejem és gyerekeim is nagy ívben tesznek a takarításra és a rendrakásra. :-(

Jó ideje vitázom velük erről, de semmi eredménye. :-( Egyszerűen nem lehet rávenni őket.

Ha megcsinálom én akkor rend van, ha nem csinálom, az nem érdekli őket. Próbáltam avval rávenni őket a rendrakásra hogy én is mindent szanaszét hagytam. Egy valamit értem el vele még nagyobb volt a kupi.

Beletörődtem és amikor van rá lelkierőm rendet teszek kitakarítok.

Azt el kell ismernem, nejem olyan családból jött ahol ezt a mintát látta. Hihetetlen rendetlenség volt ott is több teherautónyi lomot dobtunk ki, mikor meghalt anyósom. Generációk óta gyűjtötték a felesleges holmikat. Tele volt a ház padlása, pincéje és a lakótér is. :-( Gyerekeink pedig őt követik. :-( A régi állapotokhoz képest manapság szépen lakunk.

Talán idővel megtanulja nejem és gyerekeim is mi a rend és a takarítás lényege.

Osztozunk.

Nagyjarészt övé a kinti meló és enyém a benti. Én imádok mosni, a finom puha illatos ruhákat, úgyhogy én szoktam mosni. A párom amúgy is iszonyúan hajtogatja össze őket.

Mosogatni mindketten útálunk, így azt mindketten csináljuk, közben egy mosogatógépre gyűjtünk :-)

Én is és ő is elég jól főz. Mikor kinek esik úgy az ideje, vagy mit kívánunk meg éppen, attól függ ki csinálja a kaját.

Meg van, amikor kinti napot tartunk, s akkor mindketten az udvaron tevékenykedünk.

A pakolás-porszívózás-felmosás-portörlés az én reszortom. Jobb szeretem én csinálni. De ha megkérem rá, legyűri ő is.

Kedves Meton!

Teljes mértékben önmagadból indulsz ki. Megbocsáss! Úgy tűnik, nem látsz az orrodnál tovább.

A férfiak nem olyan bénák, koszosak, undorítók, mint ahogy TE lefested! Férfiként kikérem magamnak ezt az általánosítást! Családunkban egyik férfi felmenőm, vagy utódom, rokonom sem koszos, lusta, igénytelen! De baráti körömben is minden pasi ad önmagára és környezetére. A házimunkából egyenrangúan kiveszik a részüket.

Furcsamód, gyermekkoromban is, ami pedig nem ma volt, azt a példát láttam, hogy minden férfi és nő ugyanannyit dolgozott otthon a lakáson belül vagy a kertben. Akkoriban gyerekcipőben járt az egyenjogúság, mégsem gondolkodott senki úgy környezetemben, "A házimunka a nők világa".

Természetesen, akkor is voltak hímsoviniszták, de szerencsére ők voltak kevesebben.

Még hogy a nők nem értenek az otthoni karbantartáshoz, a szereléshez, javításokhoz? :-o Barátnőim többsége jól vezetett autót, az általános otthoni szerelni valókat is megtudták csinálni. Nejem pedig, orvos létére kiváló a kétkezű munkálatokban. Nem úgy barkácsol, szerel, mint aki tanulta, de nagyon ügyes és talpraesetten megold számtalan problémát. Legalább annyi otthon, ügyesen szerelő nő van a világon, amennyi férfi. Hiszen férfiak között sincs mindenkinek érzéke a szereléshez. De miért is lenne, hiszen olyan sok szakma van még. (Gondolom, szerinted csak azaz igazi férfi, aki kétkezű, szerelő munkát végez.)

Megjegyezném a margóra, anyai nagyapám 5 gyereket nevelt fel egyedül nagymamám korai halála miatt. Annak ellenére, hogy lakatos, majd gépészmérnök volt, fő-művezető, majd gyáregység vezető, soha nem alkalmazott egyetlen bejárónőt sem. Minden megoldott egyedül, pedig ő 1897-ben született. Apukája még címeres nemes volt, mégsem érezte nagyapám, hogy egyetlen nőt is ki kéne használnia.

A nők ugráltak, hogy ők akarnak dolgozni.

Most sem boldogabbak sem gazdagabbak sem sikeresebbek nem lettek ettől.

Még mindig az ő dolguk lenne.

A férfiaknak kellene dolgozni és őket kell jól megfizetni, hogy eltarthassák végre a családjukat és a nők végre tisztességes feleségek lehetnének akik a gyerekkel is foglalkozni tudnak. Így megint erős családok lennének és jobban élnénk.

A feminizmus a nőktől ellopta a nőiességet a férfiaktól pedig a feleségeiket.

A férfiak szeretik a kényelmet, szeretik, ha eléjük tesszük az ételt, és szeretik, ha csak az ő ötletük valósul meg. Az asszony pedig csak hallgasson, és legyen mindig jó kislány. Az, hogy egyenjogúságot akartak a nők, az hogy mindenből ki akarták venni a részüket, az azért volt, mert a "férfiak" "asszonyállatnak" nevezték a nőket. És, a nők is pl. lehessenek orvosok, kertészek, esetleg cipészek, vagy akár gépészek, építészek, és sorolhatnám.

Amúgy, pedig miért kellene egy nőnek csak és kizárólag otthon tengetni az életét? Ha szeretne, hangsúlyozom, ha szeretne, igen is hadd mennjen dolgozni, mert nem csak a férfiakat illeti meg a karrier, vagy az épp imádott szakma, hanem a nőket is. És igen. Ha valaki gyerekeket szeretne nevelni, akkor hadd neveljen gyereket, és hadd maradjon otthon a gyerekekkel addig, ameddig csak szeretne. Ha háztartás beli akar lenni, hadd legyen, ne kényszerítsék arra, hogy már 1 másfél évesen bölcsődébe kelljen adnia a gyereket, mert az állam kiszúrja az anyák szemét 26 ezer forinttal. A 26 ezer forintból valóban nem lehet megélni, így tényleg kénytelen visszamenni dolgozni. És, mi a helyzet azokkal az anyákkal akiket pontosan a kedves férjük hagyott el esetleg a szülés után 1 2 hónappal, vagy hamarabb? Ja, minek kellett a gyerek?

Igaz? És, az ilyen anya, hogy maradjon otthon a gyermekével?

Amúgy igen. A házimunka ma mind két fél feladata lenne, hiszen általában ha ketten vannak, akkor dolgoznak, és nehogy már az egyik, vagy a másik legyen nagyméretű háztartási robot gép?!

Bocsánat, de az utolsó válaszoló csapta ki nálam a biztosítékot!