Miért érzik egyes nők furán magukat ha valamit kaonak és miért nem akarják elfogadni?

Jó, akkor kapsz egy lósz..rt, remélem azt is el fogod majd fogadni.

Azt, hogy te ilyen vagy, az csak egy dolog.

De nem te vagy az etalon.

És miért is kéne barmit elfogadni, amit adni akarnának? És mi van, ha nem tetszik? Akkor bólogatsz, mint egy kiskutya és akkor is elfogadod?

Gondolom nem akarják úgy érezni, hogy megvették őket. Az meg elég fura, hogy a pasijaidtól pénzt, autót, stbstb... kaptál, de most már mégsem a pasijaid.

Ezen kis kifejtés alapján és a részletek hiányában inkább tűnsz aranyásónak eddig.

Mert nem akarják kihasználni a pasit. Vagy azt érzik, ha elfogadom, akkor tartozom neki.

Engem anyukám úgy nevelt, hogy ne mindig mindent a férfi fizessen. És én ehhez tartom is magamat, én is szoktam pasikat meghívni. Viszont ha a férfi szeretne nekem adni valamit, akkor azt elfogadom.

Van nálam szifilisz, kankó, tripper...csajok ? Valaki ?

31/f

Én 38 éves nő vagyok, albérletben élek a fővárosban, közhasznú (tudományos) munkát végzek kevés fizetésért. ÉS... kezdem azt gondolni, hogy ez az ún. "szeretetnyelvvel" van összefüggésben, amiből ötöt határozott meg az elmélet atyja. Én egyszer kaptam egy első randira egy nagy plüssbirkát, amitől teljesen kész voltam. A srác eléggé el volt eresztve a fizetésével, az elején berángatott egy bevásárlóközpontba is, amely helyre havonta egyszer teszem be a lábam és rögtön mindent venni akart nekem és rettenetesen csalódottnak tűnt, hogy mint egy zombi körözök vele és nem akarok semmit. Különösen nem akarok valamiből "jobbat", ami már van és még működik, mert minek? Eleget tanultam ahhoz, hogy átlássam a fogyasztói kultúrát és brutál negatív hatását a saját fennmaradásunkra. Nem azért beszéltem le arról, hogy autót adjon, mert nem akarom megvásároltnak érezni magam, hanem mert nem akarok autót. Ahogy nem akarok hatszáz ruhát, mindegyikhez három különböző cipőt, abszurd számomra az egész és azt mutatja, hogy nem vagyunk azonos hullámhosszon.

Aztán kiderült, hogy neki a "tárgyi ajándékok" és a dicsérő szavak a szeretetnyelve, nekem meg a minőségi idő és a testi érintés.

Mondjuk ha már valaki megvett valamit nekem ajándékba, nem utasítom vissza, mert ilyen fájdalmat sem szeretnék okozni. De közben meg arra emlékeztet a tárgy, hogy mennyire nem ismer, aki adta és ez szomorúsággal tölt el inkább.

Volt olyan élményem is, hogy a srác külföldre ment és megkértem rá, hogy menjen el az x üzletbe és vegyen nekem 3-4 ilyen harisnyát (elküldtem a fényképét és a méretet). Erre ő bement egy tök más üzletbe, és megvett 50(!!!) teljesen másmilyen harisnyát. Na, ezzel nem tudtam mit kezdeni. Hiszen az ő szemszögéből nézve tök jót akart, vett nekem SOK valamit, amit kértem. De én nem AZT kértem! Amit kértem, az vmi helyi gyártmány, nagyon tartós, olcsó és szép harisnya volt, ehelyett kaptam drága, egyszeri hordásra felszaladó harisnyákat, amit itthon is megvehetnék... Szóval ezt nem tudtam helyesen lekommunikálni, máig nem tudom, hogy lehetne...

Más kérdés az, ha valaki tényleg olyan ajándékot ad, aminek örülök, azt örömmel elfogadom és az ajándékozónak is jobb ez, hiszen látja az őszinte örömöt rajtam, nem a feszengő udvarias "örömöt", amire rá kell kérdezni kétszer, hogy de tényleg tetszik?