Megütött a barátom mert megmondtam neki hogy szerintem megcsal. És nem is érdekli mi van velem. Nem tudom mit csináljak, szerintetek? Elköltözni nem tudok.

Nem tudom, hogy miért esik jól egyeseknek az, ha a kérdezőt lehet baczogatni....Komolyan, most ennek mi értelme van? Értelemszerűen az a legjobb megoldás, ha a kérdező otthagyja ezt a csávót és elköltözik, megszakít vele minden kapcsolatot. Ez nyilvánvaló. Ugyanakkor szerintem azért ma nem olyan könnyű továbblépni...

Ha én lennék ilyen helyzetben, akkor nagy bajban lennék, ha nem lennének ott a szüleim....Hozzájuk vissza tudnék menni, ugyanakkor rajtuk kívül nem nagyon lenne más lehetőségem és akkor bizony fogalmam nem lenne, hogy hogyan tovább...Nem tudnék mondani egyetlen egy barátot vagy egyéb rokont, aki akár csak ideiglenesen is be tudna fogadni. Valamint azt sem tehetném meg, hogy gyors rábökök egy albérletre vagy szobára és másnap reggel átcuccolok, mert rohadtul nincsen minimum 120.000 forintom egy albérletre vagy 80.000 forintom egy szobára és ez még csak a bérleti díj, ott van a rezsi, az utazás és egyéb költségek...Értelemszerűen keresgélni és érdeklődni kell, de az pedig idő és az eddigi tapasztalataim alapján nem olyan egyszerű olcsóbb lakást/szobát találni, mert ez minden bérbeadónak haszon és értelemszerűen nagyot akar rajta kaszálni.

Úgyhogy szerintem egy ilyen helyzetben abszolút érthető, ha az ember megijed és kétségbeesik, hogy hogyan tovább, mert nem olyan nagyon egyszerű ebből kilábalni és alapvetően mindenki pozitívan próbál gondolkodni és nem úgy tervez, hogy x idő múlva a párom megcsal és megüt, ezért nyilván ezt sem könnyű feldolgozni. Én értem, hogy sokan tanácsot akarnak adni és sokan meg is tették, mint mondtam én is ezt látom a legjobb megoldásnak...csak éppenséggel nem értem, hogy miért kell még bántani is.

"Nem tudom, hogy miért esik jól egyeseknek az, ha a kérdezőt lehet baczogatni....Komolyan, most ennek mi értelme van?"

Összességében nincs semmi értelme válaszolni a legtöbb kérdésre. Egyszerűen a kritikát senki sem szereti, a hasznos válaszok általában kényelmetlenek és sértésnek veszik őket, a kérdezők meg úgyis a saját fejük után mennek, a válaszolóktól függetlenül. Szerintem ezt a legtöbb válaszoló megunja, aztán mivel már úgyis elolvasták a kérdést, valamit azért idedobnak. Mert egyszerűen egy több oldalas, összeszedett válaszra is tök ugyanazt a reakciót kapják, mint egy két sorosra.

Ez a "hogyan tovább" pedig, sokszor olyan, amilyennek leírtad. Ezt nevezik felnőtt életnek. Elvileg ez a felnőtt kategória, de úgy tűnik, hogy rengetegen még tinik. (Amivel igazából nincs gond, de vegyék észre már, hogy ez is hátráltatja az életük és ne másokat támadjanak, ha ezt leírja.)

A legtöbb ember mögött ott a család vagy a barátok. A környezetemben is azt látom, hogy a viszonylag antiszoc embereknél is van valami lehetőség. De oké, tegyük fel, hogy nincs és albérletet kell keresni. Akkor viszont keresni kell és nem várni a csodát. Lehet lakótárssal is összeköltözni, elég sok egyetemista keres lakótársat, hogy olcsóbban tudjon albérletet kivenni.

Látod? Leírtad, hogy nincs értelme nekiugrani, leírtam, hogy más válaszoknak sincs általában. És te is érted, hogy miért írjuk ezeket. De, akkor mit írjunk? Ha leírjuk, hogy így béreljen lakást, úgy keressen új helyet, egyből a kifogások fognak jönni.

"a nőknek nem kellenek a bunkó pasik. khm..." vagy a "csak kifogásokat keresel"

Mi értelme ezeknek a hozzászólásoknak? Semmi. A céljuk amúgy az lenne, hogy az érintettek, akik naponta hangoztatják az oldalon, hogy a bunkó pasik nem kellenek senkinek, észrevegyék magukat. Meg a kifogáskeresők. Értelme tényleg nincs, mert úgysem fogják magukat észrevenni.

"Sokan úgy csinálnak, mintha ez egy teljesen hétköznapi helyzet lenne, ami senkit sem bizonytalanít el, senkit sem ijeszt meg, senkit sem ejt kétségbeesésbe, hanem teljesen evidensnek kellene lennie annak, hogy ilyen van és ezt mindenki higgadtan és tiszta fejjel, logikusan gondolkodva meg tudja oldani."

Szerintem ez a jelenség óriási társadalmi probléma. A csapból is #metoo folyik, sulikban tartanak felvilágosító órákat, a tévék is tolják a riportokat, segélyhívó szám is van. A gugliba pár kulcsszót beütve egy csomó cikket találhat bárki. ÉS még így is egy minimális logika elvárása már nagy dolognak számít. DE! Még utólag is, amikor egy csomó jó tanácsot kap egy kérdező, hetek telnek el, a helyzetet felfoghatta, feldolgozhatta, sokszor még akkor sem történik semmi. Szóval tényleg: Milyen válaszokat írjunk?

"Rendben van, hogy az ember felnőtt, akkor viselkedjen is felnőttként, de szerintem ez nem olyan könnyű és nem akkor vagyok "igazi felnőtt", ha úgy csinálok, mintha a helyzet magaslatán lennék és mindent a kezemben tartanék, holott egyáltalán nem....Nyilván meg kell oldani, neki, mert más nem fogja."

Semmi gond azzal, ha nem tart mindig, mindenki a kezében mindent. De nézz körül az oldalon. A legtöbb helyzetben olyan emberekről beszélünk, akik semmiért sem vállalnak felelősséget és mindig csak kifogásokat keresnek. EZ nem felnőtt viselkedés.

És látod! Te is megoldottad a szobát. Ha megpróbálsz komolyabban beszélni ilyen kapcsolatban élő emberekkel, meglepően sokszor azt fogod látni, hogy kényelmi szempontokról van szó. Ha leírod, hogy el kell mennie dolgozni, hogy tudjon hol lakni, jön a probléma, hogy a jelen helyzet mennyivel kényelmesebb. Sokan választhatnak a pofonok és a kemény munka között. És sokan a pofonokat választják.

Akkor mit vársz?

Nyilván a töke kivan, hogy élősködsz rajta, én már kidobtalak volna, mert nevetséges.

Felnőtt létedre semmit nem csinálsz, csak kombinálsz és provokálsz úgy, hogy eltart.