Van rajtam kívül olyan, aki úgy döntött, hogy egyedül szeretné leélni az életét?

Nem vagy egyedül. Ha újra kezdhetném, nem mennék férjhez (mondom ezt úgy, hogy a férjem a tenyerén hordoz, és imádom a lányomat).

Mégis jobb lenne egyedül élni egy lakásban, pár nélkül.

Annyi klassz dolog van: A könyvek, olvasás, a munkám, kedves ismerősök, stb... Szerintem rövid az élet ahhoz, hogy elcsesszük alkalmazkodásra.

Én is jobban szeretek egyedülálló lenni. Néha ábrándozok arról, hogy de jó lenne "szeretni és szeretve lenni", de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy az ábrándozásaimban mindig minden tökéletes, míg a való életben ezt lehetetlen megvalósítani. Majd meglátjuk mit hoz az élet. Egyelőre az egyedüllétet részesítem előnyben, némi álmodozással körítve. Ez a legjobb kombó. :D

23/F

Gondoltam már ra igen.... :) de túl sok olyan dolog van amihez fontos a pertner, ami hiányzik az ember életébe...

Most férjére gondoltál vagy partnere...teljesen egyedül?

Mert ha szeretot tartasz abból is csak morzsákat kapsz...

Tarsos lények vagyunk kell a partner...:)

Kiváncsi volnék hány évesen mondod ezt?

F.

Nekem rak a csillagjegyem, de en is ugy erzem, hogy nincs szuksegem kapcsolatra.

22N

Én is akkor ismertem meg a páromat, amikor ezt az elhatározást hoztam az életembe. Nehéz 2,5-3 éven voltam túl, ami a magánéletemet jelentette. Úgy döntöttem változtatok és megtanulok egyedül boldogulni. Hát nem tartott sokáig... Hiszek abban, hogy az ember teljesen máshogy él/sugárzik róla, ha elégedett önmagával és az életével. Ez pedig igazi mágnes a másik nem számára.

Amióta a párommal vagyok elhiszem, hogy lehet ezt úgy is csinálni, hogy ne legyünk terhesek egymás számára és nincs ennél jobb. Ott vagyunk egymásnak, mégsem szűntünk meg külön személyiségekként.