Feleségek, élettársak! A ti férjetek/ élettársatok mennyire önálló?

Ez nem önállóság kérdése. Apám ilyen. Ő csak kapcsolódni akar. Valószínű, hogy a szívességek a szeretetnyelve. Ő így éli át a szeretetedet.

Ez nagyon nem változik. Apukám mai napig így van, az a szerencséje, hogy anyukám meg olyan, hogy pont nagyon-nagyon szeret gondoskodni, meg másokért cselekedni, szóval így jól megtalálta zsák a foltját.

Én nem vagyok ilyen, tehát megértelek, hogy téged idegesít, de ha szerelmes vagy a párodba, akkor szeretetből tudod ezt tenni, főleg, ha tisztában vagy vele, hogy ő ilyenkor éli át, érzi, hogy te szereted őt.

Az en ferjem a kapcsolatunk kezdeten maga volt a megtestesult ridegseg. Mas no mar reg lelepett volna mellole, en valamiert maradtam. Megolelni se lehetett, ha megsimogattam arrebb huzodott.

Aztan jottek ezek amiket irsz, nyomd ki a pattanast, kend be a terdem stb. Mivel nem volt gondom ezekkel, megtettem. Es egyre tobb ilyen aprosag volt, amikkel szepen lassan feloldodott, es elfogadta az erzest, hogy szeretheto, hogy szeretik,hogy megerdemli a torodest.

Most nekem van a vilag legszeretobb ferje, mindennap bujunk, megsertodik ha ugy megyek el mellette hogy nem cirogatom vegig, es ugyanigy forditva. Fantasztikus vele az elet, minden nap erositi bennem hogy szeret, hogy tokeletlenul tokeletes tars, hogy no vagyok immaron kozel tiz eve!

De ezek az apro csecsek megmaradtak, es igen en nyirom a labkormet :)))

Amugy pedig egy tok talpraesett onallo ferfi, de igenyli az ilyen iranyu torodest.

Jézus, az utolsót olvasni is rossz volt. Egyszer dugna valaki képembe pattanást meg lábkörmöt, már most is öklendezek.

A fenekét még magának törli?

Én ilyen emberrel nem tudnék együtt élni.

Komolyan mondom... A seggét nem kell, hogy kitöröld? Ez nagyon szánalmas, férfinek nem nevezném :D