Mit utáltatok a legjobban az egyedül élésben és mi az, ami hiányzik (amit nem tudtok már csinálni) így, hogy nem egyedül laktok?

Amíg egyedül éltem, nagyon rosszul ettem. Szeretek főzni, de csak ha van kinek. Így hogy a párommal együtt étkezni, megvan a motiváció, rendesen reggelizek, főtt ebéd / vacsora van (beosztástól függ), tele a hűtő. Mikor egyedül éltem, volt hogy egész nap csak egyszer ettem, akkor is szemetet.

Komoly negatívat nem tudok mondani, nagyon jól összeillünk. Néha zavar hogy ficereg elalváskor, vagy horkol, de nem túl gyakran. Jó nem egyedül lenni.

Nem szeretnék többé egyedül élni. Alapvetően az a típus vagyok, aki szeret egyedül lenni, de amikor nem volt senkim, hazamenni az üres lakásba és csak a gondolataimat hallgatni, az borzalmas volt. Sikeres voltam az élet egyik területén, aztán amikor otthon beléptem az ajtón, ott csak egy rakás romhalmazt találtam. Elvoltam, de mérhetetlenül depressziós hullámaim is voltak, pedig csak 1-1,5 évig voltam "páratlan".

Mostmár a közös lakásunkban lakok a párommal. Nincs olyan dolog, ami hiányozna az egyedül élésből. Így is azt csinálok kb. amit akarok, csak van egy társam, aki szeret és hazavár. Ha később jövök haza, csak szólok és később jövök, ha barátnőzni szeretnék este, akkor szólok és átmegyek hozzá, vagy ő jön át. Ha csak sétálni szeretnék egyedül, akkor sétálok, itthon is azzal foglalatoskodok, amivel szeretnék. Ha nincs kedvem beszélgetni, egyedül szeretnék lenni, akkor becsukom a szobaajtót és a párom elfogadja, hogy most ilyen napom van. Neki is ugyanekkora szabadság jár... Attól, hogy egy pár vagyunk, még nem kell mindig együtt lennünk és együtt csinálnunk mindent. Kiválóan működünk így ketten. :)